A magyarság etnogenezisének kutatástörténete önmagában izgalmas téma, a szegedi történész pedig éppen arra vállalkozik, hogy a korai magyar történelem tényeit és folyamatait tárgyaló szakirodalom alapján rajzoljon minden eddiginél megbízhatóbb képet a Volga-Káma vidékén elterülő őshazától a   [>>>]

A magyarság etnogenezisének kutatástörténete önmagában izgalmas téma, a szegedi történész pedig éppen arra vállalkozik, hogy a korai magyar történelem tényeit és folyamatait tárgyaló szakirodalom alapján rajzoljon minden eddiginél megbízhatóbb képet a Volga-Káma vidékén elterülő őshazától a sztyeppei vándorláson át a Kárpát-medencében történő letelepedésig a korai magyar történelemről. Zimonyi István mindenekelőtt számba veszi a magyar őstörténetre vonatkozó fontosabb szakirodalmat és a benne fölmerült koncepciókat, s mindezek alapján arra a megállapításra jut, hogy a magyar nyelv és a magyar mi-tudat kialakulása a Kr. e. 1. században az Ob folyó és a Közép-Volga vidéke közötti területen történt meg. Muszlim források alapján bizonyítottnak látja, hogy még a 10. században is élt egy magyar néptöredék az őshaza területén. A magyarságra nézve a 9. század derekán kezdődő kortól keletkeztek nagyobb számban források, ezek adnak fontos támpontokat a kutatáshoz, miközben fölvetnek számos nyelvészeti problémát is. A szerző sorra-rendre bemutatja a magyar népre vonatkozó bizánci, arab és nyugati forrásokat, megjegyezve, hogy ezek a keletkezés helyétől és körülményeitől függően nem adnak föltétlenül megbízható képet. Mindazonáltal a legmegbízhatóbb forrás változatlanul Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár A birodalom kormányzása című államtudományi munkája, amelyben három fejezet foglalkozik a magyarokkal. Zimonyi István a források között muszlim, örmény és perzsa iratokra is hivatkozik. Kötetében a források kritikai elemzésére alapítva követi nyomon a magyar nép históriáját a Volga-menti őshazától a vándorláson át a letelepedésig, illetve az államalapításig, miközben tisztázó szándékkal fölemlíti a szakirodalomban megjelenő ellentmondásokat, vitakérdéseket, hipotéziseket. Maga is izgalmas kérdésföltevéssel zárja művét. A 10. században a világ legfejlettebb területei Kína és az iszlám világ volt, a "rangsorban" csak ezek után következett Bizánc, és jócskán lemaradva Nyugat-Európai (a Nyugatrómai Birodalom és a Frank Birodalom). Akkor Géza és István miért a nyugati orientációt választotta? A hivatkozott szakirodalom bibliográfiájával záródó forráselemző és történelemelméleti, valamint -módszertani kérdéseket is fölvető ?kiadvány nagy történettudományi részlegek állományába tartozik. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]