F. Scott Fitzgerald a 20. századi amerikai és világirodalom egyik legkiemelkedőbb modernista regény- és novellaírója volt. Az első világháború utáni ún. "elveszett nemzedék" tagjaként írásaiban a nagyvárosi élet felpörgetett és szakadatlan nyüzsgését, a húszas évek jazzkorszakának őrült és sodró   [>>>]

F. Scott Fitzgerald a 20. századi amerikai és világirodalom egyik legkiemelkedőbb modernista regény- és novellaírója volt. Az első világháború utáni ún. "elveszett nemzedék" tagjaként írásaiban a nagyvárosi élet felpörgetett és szakadatlan nyüzsgését, a húszas évek jazzkorszakának őrült és sodró lendületű "ritmusát" plasztikus képekben eleveníti meg. Jelen kötete anyagát, melyhez most Ortutay Péter értő utószava társul, még életében állította össze a szerző, és kiadója jóvoltából 1935-ben láttak először nyomdafestéket az elbeszélések. A tizennyolc írás "lefedi" Fitzgerald kisprózájának világát. Kiemelkedik mind közül, a Vissza Babilonba című, amelyben az író elégikus hangokat megpendítve búcsúzik szeretett városától, Párizstól: az írást belengi valamiféle különös, férfias mélabú, amely azt érzékelteti, hogy írója vélhetően már szakított a dzsesszkorszak őrültségeivel. A "Basil történetekben" a kamaszok hihetetlenül érzékeny lelkivilágát ábrázolja profizmussal (Basil, a csodálatos, Josephine múltja) míg a Fenség, Két rossz, Őrült vasárnap című novellákban a dúsgazdag amerikaiak életét veszi górcső alá, bemutatva, hogy a luxuskörülmények ellenére sem lehet boldog az, akinek jégtömb van a szíve helyén. Megrendítő az Egy éjszaka Chancelorville mellett című novella, amelyben a prostituált narrátor a háború mindent beborító mocskáról ad pontos, és megrendítő látleletet, ugyancsak háborús témát dolgoz föl Az utolsó déli szépség című elbeszélés is, amely önéletrajzi elemekben bővelkedő leírása a hadba vonuló katonatiszt és a címszereplő úrilány bontakozó szerelmének. Fitzgeraldtól - amellett, hogy a kötet novelláiban többnyire mély és elgondolkodtató témákat dolgoz fel - nem idegen a szarkasztikus humor sem, a huncut, tréfálkozó hangvétel, amely legjobban A tökéletes élet című elbeszélésben mutatkozik meg, amikor a főhős, kacagtató csellel eltávolítja vetélytársát az esküvőről, így azt az oltárnál hiába várja mennyasszonya. Aki kísértethistóriára vágyik, az sem csalatkozik majd a gyűjtemény olvasásakor, mert a Látogatás egy régi házban minden erre irányuló igényt kielégíthet. A szerző lényeges mondandóját Az emberek a szélviharban című elbeszélésében rögzíti, amikor megrendítő képekben írja le, miként képes a főhős felülemelkedni a természetben és a lelkében tomboló viharokon... Remek kötet, a Fitzgerald oeuvre-t ismerni szándékozók megkerülhetetlen olvasmánya. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]