"Ha nem is származásom, de szívem szerint? eperjesi vagyok" - kezdi vallomását, egyben a szép kiállítású könyvet Szekrényessy Attila történész, egyetemi tanár, a Budapesti Történeti Múzeum megbízott kutatója. A nagy alakú, színes és fekete-fehér - nagyrészt ritka archív - fotókkal, régi   [>>>]

"Ha nem is származásom, de szívem szerint? eperjesi vagyok" - kezdi vallomását, egyben a szép kiállítású könyvet Szekrényessy Attila történész, egyetemi tanár, a Budapesti Történeti Múzeum megbízott kutatója. A nagy alakú, színes és fekete-fehér - nagyrészt ritka archív - fotókkal, régi metszetekkel, festményekkel bőségesen illusztrált album szerzője beavatja olvasóját a felvidéki város egész történelmébe, hétköznapjaiba. A kultúrájára büszke Eperjes (Prešov) mindig befogadó, mai szóhasználattal multikulturális város volt. Ebből fakad soknemzetiségű múltja, toleranciája, európaisága. Ezért szereti és érzi magáénak német, magyar, zsidó és szlovák egyaránt. A kétnyelvű (szlovák és magyar) kötethez Adamica Zorán újságíró írt záró sorokat Tükrök címmel. A belső fedlapokon Kósch Ernő 1909-ből származó várostérképe látható. Művelődés- és kortörténeti jellegénél fogva nem csak helytörténeti gyűjtemények anyagába ajánljuk. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]