Az elsősorban vallási indíttatású történelmi regényeiről ismert újságíró, Elmer István legújabb művében a magyar történelembe, pontosabban a történelmi emlékezetbe árulóként bevonult Görgey Artúr 1948-49-es szerepét mutatja be, egészen a világosi fegyverletételig (a történettudomány azóta alaposan   [>>>]

Az elsősorban vallási indíttatású történelmi regényeiről ismert újságíró, Elmer István legújabb művében a magyar történelembe, pontosabban a történelmi emlékezetbe árulóként bevonult Görgey Artúr 1948-49-es szerepét mutatja be, egészen a világosi fegyverletételig (a történettudomány azóta alaposan átértékelte Görgey akkori szerepét). A szerző természetesen nagyban támaszkodik Görgey németül 1852-ben kiadott, magyarul elsőként - öccse, István fordításában - 1911-ben megjelent, Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben című emlékiratára is (legutóbb 1988-ban jelent meg, az Európa Kiadó gondozásában). A regény elején Görgey már hatvanas éveit tapossa, amikor visegrádi házába látogató érkezik: egy fiatal jogásznövendék, aki bevallott céljaként "szeretné megismerni a nemzet élő legendáját", valójában azonban felfegyverkezve elégtételt szeretne venni az "árulásért". Miután Görgey leleplezi őt, így a gyilkosság meghiúsul, röviden elbeszélgetnek, majd a fiatalember távozik. A kályhában égő tűzbe meredő Görgey azonban megidézi az egykor történeteket: a szabadságharc eseményeit, a nyertes és a vesztes csatákat, saját szerepét és természetesen a sokak által vitatott fegyverletételt is. A történelmi regények iránt érdeklődő nagyközönség számára hálás olvasmány Elmer István munkája. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]