| Kivonat: |
Az író vallomása szerint egy-egy emlékképből, gesztusból, hangulatból, egy-egy dallamból, érintésből, illatból, sejtésből születik a novella, kerekedik ki a történet. A történet, amely azután jóval túlmutat az emlékképen, a gesztuson, a hangulaton vagy a dallamrészleten. Vizsy Ferenc az élet apró
[>>>]
Az író vallomása szerint egy-egy emlékképből, gesztusból, hangulatból, egy-egy dallamból, érintésből, illatból, sejtésből születik a novella, kerekedik ki a történet. A történet, amely azután jóval túlmutat az emlékképen, a gesztuson, a hangulaton vagy a dallamrészleten. Vizsy Ferenc az élet apró tényeiből kinövő, önmagukon túlmutató történeteit nevezi színjátszó novelláknak, mert minden darabnak sokféle olvasata, értelmezhető árnyalata van, és mindegyik fölidézi a valóság és valóság feletti (mögötti?) láthatatlan világ dichotómiáját. A Mondd, mi lelt? című történet mindjárt a kötet elején példázza az író szemlélet- és ábrázolásmódját: egy apró félreértés folytán már-már drámára gyanakszik a novella főszereplője, miközben banális eset történt csupán. A pusztító háború veszteségéhez hasonlítja azt az érzést, amit a válófélben levő szülők okoznak egy tízéves gyermeknek (A vesztes). A novellák sorában megelevenednek a magyar kártya lapjai (A négy ász), a négy alapíz (Ízek), súlyos félreértések adódnak egy tévesen kézbesített levélből (Canossa-járás), vagy az író mindössze egy orvosi rendelőben való feszült várakozást jelenít meg (Egészséges időtöltés), netán a moziban véletlenül egymás mellé került fiúról és lányról szó a lírai etűd (Vászon és valóság). Vizsy Ferenc a köznapi élet apróságaiból kiindulva beszél arról, milyen színes, változatos és fordulatokban gazdag az életünk, amit sokszor szürkének és unalmasnak érzünk. De szól arról is, hogy nem minden az, aminek látszik, hogy a fejlemények sosem úgy alakulnak, ahogyan várjuk, hogy a nyugalmasnak látszó felszín alatt tragédiák lehetősége lappang (Döntetlen; A nyomorék), miközben alig van különbség az emberi és a természeti világ között (A megalkuvás háza; Az evolúció). A köznapok tragédiái sajátos nézőpontból, különös fénytörésben jelennek meg a rövid novellákban (Nagyapa és unoka; Temetőszámtan; Angyalka; Ágról szakadt). Az író mély empátiával figyeli a kiszolgáltatottak, a gyöngék, az elesettek és a megnyomorítottak sorsát, és nehéz életük egy-egy epizódjának bemutatásával figyelmezteti az olvasót a "szépen élni" kívánságára, késztetésére, az emberiesség etikai parancsának betartására. Az epikus miniatűrök, az "egyperces novellák", a finoman kidolgozott életképek, az életfolyamból kimetszett leírások egy humanista író vallomásai a látható és a láthatatlan belső világról, egyben figyelmeztetés egy lehetséges jobb világ értékeire, szépségeire. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
