Az első világháború kitörésének századik évfordulójához kapcsolódva újabb és újabb háborús naplók és visszaemlékezések látnak napvilágot. Ezek sorában a legújabb K. József emlékirata, amelynek részletei már 2010-ben napvilágot láttak, a Létünk című folyóirat hasábjain. Ezúttal az egész memoár   [>>>]

Az első világháború kitörésének századik évfordulójához kapcsolódva újabb és újabb háborús naplók és visszaemlékezések látnak napvilágot. Ezek sorában a legújabb K. József emlékirata, amelynek részletei már 2010-ben napvilágot láttak, a Létünk című folyóirat hasábjain. Ezúttal az egész memoár jelenik meg, a szöveg gondozói, Csorba Béla és Ökrész Károly bevezetőjével és jegyzeteivel, az örökösök kérésének megfelelően a szerző családnevét nem feltüntetve. A kötet elején ismerhetjük meg a háború kitörésekor tizenhét esztendős temerini születésű asztalos inast, aki a közhangulat hatása alatt, tudniillik, hogy a háború rövid és könnyű lesz, nem akart kimaradni belőle, így kocsisnak állt egy járeki sváb gazda mozgósított, a szerbiai harctérre rendelt lovas fogatához. 1916-ig így ő is a hadtápot szállító ún. trénosztagban teljesített szolgálatot, majd amikor elérte a nagykorúságot, már besorozott katonaként harcolta végig előbb a keleti, majd az olaszországi frontot. Hazatérve asztalosként helyezkedett el, Újvidékre költözött, és az 1940-es évek elején, vélhetően a már zajló második világháború hatására egy nagyméretű franciakockás füzet lapjaira vetette háborús emlékeit, már-már naplószerű részletességgel, kétszáz oldalnyi terjedelemben. A részletgazdag, olvasmányos memoár bemutatja, hogyan állt be egyik barátjával trénszolgálatba, került a szerbiai frontra, majd vezényelték át 1915. január elején Erdélyen keresztül Galíciába. Leírja nagykorúvá válása utáni katonai kiképzését, és azt, miként tér vissza 1916 augusztusában a bukovinai harctérre, ahol pont akkoriban heves harcok dúltak, osztrák-magyar részről elsősorban védelemre berendezkedve. A szerző azt is leírja, hogy 1917 tavasza milyen fordulatokban bővelkedett: a forradalom kitörése ugyanis egy időre fellazította az orosz hadsereg fegyelmét, húsvét környékén nem voltak ritkák a frontbarátkozások, majd az antant nyomására újabb orosz offenzíva indult, áttörve a frontvonalakat. Megtudhatjuk, hogyan történt később az ellentámadás, amelynek eredményeként 1917 augusztusára egész Bukovina és Kelet-Galícia a kezükbe került. Az újabb oroszországi forradalmi események hatására megkötött ideiglenes fegyverszünet után leírja, hogyan vezényelték át őket 1918. február végén előbb Horvátországba, majd az olasz hadszíntérre, Görztől (Gorice) a Brenta völgyén keresztül egészen Fastro faluig, abban az időszakban, amikor már a katasztrofálisan sikerült piavei csata utóvédharcai zajlottak. Megtudhatjuk, hogyan sebesült meg szeptemberben egy gránátszilánktól, került kórházba, és érkezett haza októberben. A szerkesztők által fejezetekre osztott emlékiratot fekete-fehér fotók és rajzok - köztük néhány személyes felvétel - is illusztrálja. A harci cselekményeket, a front mindennapjait és a szabadságolás révén a háborús hátországot egyaránt érzékletesen bemutató mű széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]