Láthatatlan családi tragédia áll a középpontban Tóth Krisztina Ünnepi Könyvhétre készült mesekönyvében. Mindent megértünk, amikor a verzó oldalon megtudjuk, hogy az ízléses kis kötet az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány ajánlásával született. Az egyebek mellett József Attila-díjjal kitüntetett költő   [>>>]

Láthatatlan családi tragédia áll a középpontban Tóth Krisztina Ünnepi Könyvhétre készült mesekönyvében. Mindent megértünk, amikor a verzó oldalon megtudjuk, hogy az ízléses kis kötet az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány ajánlásával született. Az egyebek mellett József Attila-díjjal kitüntetett költő kislány hőse a maga ártatlan valójában a betegségről beszél. Ha valamelyik szülő megbetegszik, az nehezen feldolgozható trauma a gyermek számára. Erről lehetne szomorúan írni, de a szerző inkább viccesen, a tőle megszokott friss szemlélettel közelít ehhez a tabutémához is. Elmagyarázza a gyerekeknek, mit jelent egy daganat, hogy a betegségből meg lehet gyógyulni, és hogy mindenről lehet, sőt kell is beszélgetnünk. A gyermekien derűs hang hatására még szívszorítóbban élhetjük át az anonim, ezáltal valamennyiünket megtestesítő család helyzetét: "Mindenki ott volt, amikor anya hazajött, mintha születésnapot ünnepeltünk volna. Mondtam is a nagypapának, hogy kár, hogy nincs ma szülinap, mert olyan szépen összejöttünk. Nagypapa azt mondta, hogy bizonyos értelemben ez is egy szülinap, anya újjászületett. A felnőttek mindig akkor mondják azt, hogy bizonyos értelemben, ha valami egyáltalán nem az, aminek nevezik. Vagyis nem volt torta." Széles körben ajánlható kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]