Egy lírai életműből való válogatás helyett lett annak végső összegzése ez a kötet, amelynek anyagát még maga a szerző, Fodor Ákos kezdte összeállítani, ám 2015 februárjában bekövetkezett halála posztumusz művé formálta a kiadványt. A kollekcióba korábban megjelent verseskötetei legjobbnak ítélt   [>>>]

Egy lírai életműből való válogatás helyett lett annak végső összegzése ez a kötet, amelynek anyagát még maga a szerző, Fodor Ákos kezdte összeállítani, ám 2015 februárjában bekövetkezett halála posztumusz művé formálta a kiadványt. A kollekcióba korábban megjelent verseskötetei legjobbnak ítélt darabjai kerültek be; ennek megfelelően a fejezetek a korábbi kötetcímeket viselik, kezdve a (még 1978-as keltezésű) Kettősponttal, lezárva a sort (és a teljes Fodor-életművet) a Szabadesés című, 2014-ben kibocsátott kötet krémjével. Az összgyűjteményben pregnánsan megmutatkozik, hogy Fodor költészete nem a fölidéző-metaforikus verstípust képviseli, hanem az enigmatikus-asszociatív irályt; a költő nem ábrázol, hanem fölvillant egy élettényt, és azt ironikusan megnevezi, jellemzi. Töredékekre emlékeztető verseinek terjedelme a legritkább esetben haladja meg a három-négy sort, és ezek a végsőkig redukált versek is alapvetően nominatív, megnevező darabok. Néhány esetben a végsőkig lecsupaszítva versbeszédét, voltaképp csak egyszavas, szellemes kijelentéseket, groteszk megállapításokat tesz. Látása és megnevezése alapvetően groteszkbe hajló, ilyenformán csaknem minden darabja afféle görbe tükörben látható tény-fölvillanás, ötlet-lobbanás. Az asszociatív, ugyanakkor sokszor tréfás, humoros, karikaturisztikus darabokat elsősorban a groteszkre fogékony, elmélyülésre hajlamos versolvasóknak érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]