| Kivonat: |
Egyszerre ismerős s ismeretlen, egyszerre természetes és bizarr világ elevenedik meg Bodor Ádám két és fél évtizednyi munkásságából válogató, immár negyedik kiadásban megjelenő novellagyűjteményében. Ismerős, mert szomorú kisembereké az ábrázolt lét, de mégis sokszor sejtelmes-homályos, mert belső,
[>>>]
Egyszerre ismerős s ismeretlen, egyszerre természetes és bizarr világ elevenedik meg Bodor Ádám két és fél évtizednyi munkásságából válogató, immár negyedik kiadásban megjelenő novellagyűjteményében. Ismerős, mert szomorú kisembereké az ábrázolt lét, de mégis sokszor sejtelmes-homályos, mert belső, lélekmélyi rezdüléseiket jelzi az író. Jelzi: hiszen nem hagyományos értelemben, aprólékosan mutatja be hősei gondolkodását vagy érzelmi életét, inkább reakcióikat, gesztusaikat vetíti ki pillanatfölvételek formájában; nem történeteket fogalmaz, de jelentéktelennek tetsző apróságokat csupán, ezek viszont - mint cseppben a tenger - a lélek komor vagy rácsodálkozó megrendüléseit, ámulatait tükrözik, netán a pillanat megigazulást, fölismerést hozó varázsát. Az idősödő pincér néhány másodpercig eltűnődik: évtizedek óta hordja a sertéssültet uborkasalátával (Kivágott filmkocka); egy lány egész napot tölt el a néptelen buszmegállóban bámészkodva (Milyen is egy hágó?). A talán maguk előtt is takargatott, de nagyon emberi kicsiségek állnak az író érdeklődésének középpontjában, s miközben egy rezzenésük látleletét adja, egész embersorsot, egész alkatot, jellemet sejtet. Innét származik írásainak különös atmoszférája, látásának sajátos szöge, jelzésszerű írástechnikája, a vágyakozó vagy lemondó borongás fénytörése. És mivel ábrázolásmódjának lényegi eleme a jelzés, a sejtetés, a többértelmű elhallgatás, az olvasó úgy fogadja el a történteket, ahogy megestek, holott tudja, bármi más megtörténhetett volna. A köznapiban fölvillan a különös, az epizódban a sors, a bizonyosságban a sejtelem (Mord ember). Szemérmes, rejtőző alkatú, szavaikat megfontoló alakokat beszéltet, akik azonban cselekedeteikben különösnek tűnnek föl. Később azonban kiderül: ebben a helyzetben csak így lehetett cselekedni (Plusz-mínusz egy nap; Sofőrünk egy rosszabb napja). A novellák sorából sajátos világ áll össze: havasok, hegyi tanyák, külvárosok, vasútállomások, piacok, borbélyüzletek vag y folyópartok környezete, az élet napi színterei. És a szegényes házakban, kopott boltokban szomorú, komor, gyanakvó, de mindenkor jóra vágyó emberek tétováznak vagy törekszenek valamire (Az erdész és vendége; A fapapucs kelendősége stb.). Jószerével csak abban közösek, hogy szorongóan élik át a szépség, a jóság és kivált a teljesség hiányát. Olykor a szent együgyüség mániákusságával, a gyermeki kíváncsiság nevetséges gesztusaival árulnak el valamit megszenvedett sorsukról, generációknak elégséges tapasztalataikról, a tűrés és várakozás emberi adományáról. A novellák tárgyi világa konkrét, realista, mégis olyan, mintha a képzelet szülte volna. S ez azért lehetséges, mert a táj az ember belső valóságának kivetítése, szimbólumok hordozója. E jelkép pedig nem mást takar, mint a vágyat és a hitet, mely lehet elképzelhető és lehet létező, de az emberhez méltó élethez föltétlenül hozzátartozik. Ilyenformán a karcolat terjedelmet ritkán meghaladó kisprózák különútú folytatását jelentik a magyar realista epika hagyományának, miközben egy magában álló, egyedi és hatásában szuggesztív életmű fontos részei. Minden olvasónak melegen ajánlandó, széles körben beszerzendő kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
