"Édesapámtól mindig azt hallottam, hogy az Úristen után a mindennapi kenyerünket a parasztembernek köszönhetjük. Ez úgy belém rögződött, hogy bárhol jártam a nagyvilágban, a parasztságot mindig védelmembe vettem, ha úgy éreztem, hogy becsületükön csorbát ejtenek, méltóságukban megsértették őket" -   [>>>]

"Édesapámtól mindig azt hallottam, hogy az Úristen után a mindennapi kenyerünket a parasztembernek köszönhetjük. Ez úgy belém rögződött, hogy bárhol jártam a nagyvilágban, a parasztságot mindig védelmembe vettem, ha úgy éreztem, hogy becsületükön csorbát ejtenek, méltóságukban megsértették őket" - írja, immár második kiadásban megjelenő kötete előszavában Bartalis Imre, aki pályáját vidéki állatorvosként kezdte, ma pedig már nyugdíjas, mellette pedig írással és képzőművészettel is foglalkozik. A parasztembereknek hétköznapjai köré szövődő történetek mindegyike megcsillant valamit egy mára már feledésbe merülő világból; a padláslesöprések időszakának összekacsintásai, a kényszervágások, s számtalan helyzet bizonyította a falusi emberek számára, hogy az állatorvos velük van legnagyobb bajaik közepette is. Sokszor fordulnak komikumba ezek a történetek (Hát így építik a szocializmust Iszkázon?; A tervkölcsön áldozata), s az elbeszélések jó néhánya "huncut" tájszólásban tudósít a furfangos paraszti észjárásról (Már tudom a gyerek nevit is!; Még egyszer nem úszhat el a kecske ára; Ugye, ez a barázdáért volt?!). Egy minden mesterkéltségtől mentes, jó humorú, remek pszichológiai érzékkel megáldott állatorvos gondolatai ezek szakmájáról, az emberi tisztességről s a vidéki életet kedvelők bizonyára élvezettel olvassák majd a kötetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]