Az Oravecz életműkiadás első kötete a 2005 és 2014 között keletkezett verseket tartalmazza, vagyis jókora túlzással a kései költeményeket közli Az 1970-es években indult szerző líráját Alexa Károly elemi költészetnek nevezte, ami azt jelenti: kimerítően egyedi, szinte nyomát sem lelni benne   [>>>]

Az Oravecz életműkiadás első kötete a 2005 és 2014 között keletkezett verseket tartalmazza, vagyis jókora túlzással a kései költeményeket közli Az 1970-es években indult szerző líráját Alexa Károly elemi költészetnek nevezte, ami azt jelenti: kimerítően egyedi, szinte nyomát sem lelni benne mintakövetésnek. Nemzedéke tagjai (Tandori Dezső, Petri György, Tolnai Ottó, Kovács András Ferenc és mások) szakítottak a korábbi generációk bartóki mintákat követő beszédmódjával, és szemléletében, nyelvezetében megújították líránkat, fölerősödött a kétely motívuma, nyelvileg pedig a megragadhatatlan jelentés válik a konstrukció jellemzőjévé, vagyis a pluralitás és az univerzalitás egysége, az ellenőrizhetetlen és a dinamikus harmóniája. Oravecz lírájának működési elve az, hogy a költő aprónak tetsző megfigyeléseket tesz, ezekből viszont a végtelenbe mutató következtetéseket von le. E gondolati utat szemlélteti például az Alkony című rövid vers, amely egy csaknem banális leírásból válik az elmúlás metaforájává: "A ház előtt a kert, / a kert alatt a völgy, / a völgyön túl a hegy, / a kertből a napot nézem, / mely leáldozóban van a hegy mögött". Egyetlen pillantás útján jut el a közvetlen látványtól az univerzálisig, a végtelenig, a transzcendensig (A távlat beszüremlése; A látvány dicsérete), igen sok versén kimutatható a közvetlen jelenségtől a világ lényegéig eljutó távlatosság. Ráadásul Oravecz lírai énje is állandó változásban van, olykor nélkülöz minden személyességet, máskor megindítóan közvetlen, bensőséges. További sajátossága, hogy líranyelve helyenként egészen az epika érzetét kelti. A személytelenség és a bizalmasságig jutó közvetlenség, a költői látás és a pőre beszéd összhangzata dinamizálja az ezredforduló után keletkezett darabjait. A lírai szubjektum pozíciójának változásai, helyzet-variációi is rendre nyomon követhetők a kötetben (Reggel; Társ; Meglepetés). Oravcz munkásságában igen nagy szerep jut az otthoni táj, a szülőföld megjelenítésének, visszatérő ábrázolásának (Számolás Hiányzó ház; Action gratuite; Összegzés). Rendkívül sokarcú, mozgó poétikai centrumú költészet Oravecz Imréé, ahol egyszerre van jelen az élettapasztalat bizonyossága és az intellektuális kétely, a hideg fénnyel megvilágító tárgyilagosság és bensőségesség, a költői látás és a prózai beszédmód, az érzelemre, illetve az értelemre történő hivatkozás, a komolyság és a játékosság, és jellemző még a szóismétlések nyomatékosító ereje (Utoljára; Ne-lista; Milyen lesz?), a megdermedt és a rohanó idő érzékletes és együttes megjelenítése. Oravecz Imre életműkiadásának első kötete teljes összetettségében prezentálja kortárs költészetünk egyik legegyénibb hangú alkotójának lírai arcképét. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]