Az új élet megkezdésének lehetetlenségéről szól az ismert erdélyi író először 1934-ben megjelent regénye. A történet az első világháború végén veszi kezdetét; főhőse, Tunák Ádám Oroszországban hadifogoly, aki a múltját, mint koloncot cipeli magával. Ez a kolonc és főleg mindenen kívülálló, mindenre   [>>>]

Az új élet megkezdésének lehetetlenségéről szól az ismert erdélyi író először 1934-ben megjelent regénye. A történet az első világháború végén veszi kezdetét; főhőse, Tunák Ádám Oroszországban hadifogoly, aki a múltját, mint koloncot cipeli magával. Ez a kolonc és főleg mindenen kívülálló, mindenre felülről tekintő, különc személyisége akadályozza meg, hogy a háború után új életet kezdjen, a formálódó új világba beilleszkedjen. A visszahúzó múlt és az elkülönülő alkat okozza a regény cselekményének összes fordulatát. Tunák miközben átutazik az egész forrongó Oroszországon mintha semmit sem venne észre a változásokból. De ő nem is akar mást, mint hazajutni, és ott folytatni a családi életét és mérnöki pályáját, ahol abbahagyta. Csakhogy ez immár lehetetlen, ezért bosszúból függetleníti magát az őt körülvevő valóságtól annyira, hogy például az sem derül ki, Magyarországra vagy Erdélybe tér-e haza. Karácsony Benő az emberi én szuverenitására helyezi ábrázolása hangsúlyát, miközben rámutat, hogy az új élet a technikai-technológiai haladást éppen úgy jelenti, mint a férfi-nő közötti viszony szabadabbá válását. Az író utal a föltámadó baloldali mozgalmakra, amit azonban a kelekótyaság egy fajtájának tekint a maga kedves, derűs, ironikus, elnéző modorában. Végül is azt mutatja be, hogy a háború átléphetetlen szakadékot vágott az emberi sorsokban, hiszen Tunák házassága tönkrement, maga is identitásválságba kerül, tapasztalja a polgári kultúra értékeinek szétfoszlását. És minderre rugalmatlanul reagál, miközben az író kedves rokonszenvvel figyeli hőse ügyetlenkedését a megváltozott a világban. Tunáknak szinte minden emberi kapcsolata megszakad, egyedül régi orvos barátjával, Himmel Antallal tart kapcsolatot, azzal a kedves bohémmel, aki szimbolikus módon -- egy elhagyott ház egyedül lakható helyiségében, az üvegezett verandán él, egy elvadult kert mélyén. Többen e regény kapcsán Karácsony Benő cinizmusáról beszélnek, holott a személyiség autonómiájának, egyedül való jelentőségének túlhangsúlyozása, a stiláris paradoxonok gyakorisága, az előforduló hatásvadász effektusok alkalmazása voltaképp az író erős eszközei, hogy utat törjön a humanizmus előtt az olvasó felé. Karácsony Benő "megrögzött moralista" volt, de nem idealista. Realista volt, mégis folyton azt kereste, hogyan kerülhet át az ember az élet "napos oldalára". A regényei így az Új élet kapujában is végső soron a derű, a méltóság és a szabadság utáni vágy apoteózisai, miközben a világban csetlő-botló, küzdő és küzdelmet föladó hősei szinte megtestesítik ezeket az elveket (mint például a Napos oldal Felméri Kázmérja). A regény a 20. századi magyar nagyepika mellőzhetetlen alkotása, mindamellett fordulatos cselekménye, szellemes stílusa lebilincselő olvasmánnyá teszi. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]