Esterházy Péter Egy nő (1995) című könyvének "ellentettjét" alkotta meg a cseh írónő. A magyar szerző annak idején csaknem száz rövidprózát afféle szkeccset sorolt a kötetébe, most Dora Kaprálová ugyanígy jár el. Esterházy valamennyi kis írása így kezdődött: "Van egy nő..."; a cseh írónő szkeccsei   [>>>]

Esterházy Péter Egy nő (1995) című könyvének "ellentettjét" alkotta meg a cseh írónő. A magyar szerző annak idején csaknem száz rövidprózát afféle szkeccset sorolt a kötetébe, most Dora Kaprálová ugyanígy jár el. Esterházy valamennyi kis írása így kezdődött: "Van egy nő..."; a cseh írónő szkeccsei ezek mintájára ugyanígy kezdődnek: "Van egy férfi...". Miként azok, úgy ezek is afféle monológok, vallomások, vélemények, sztorik a férfiról, akit egyszerre szeret és gyűlöl, úgy ahogyan ez a kettősség benne van a világlíra hagyományában, ahogyan a régi klasszikusok is fölfogták a szerelem ambivalenciáját. "Van egy férfi. Szeretem." Erre felel a következő írás: "Van egy férfi. Gyűlölöm és sajnálom". És ez így ismétlődik a kötetben vagy százszor. A variatív írások ugyanarról a férfiról szólnak, pontosabban ugyanarról az érzelmi ellentmondásról, hogy igenis lehet ugyanazt az embert egyszerre szeretni és utálni, lehet egyszerre ragaszkodni hozzá és lehet undorodni tőle. Meg aztán sugallja Kaprálová egy nő százféleképpen viszonyulhat egy férfihoz: a tisztelettől kezdve a lenézésig, rajonghat érte, lehet irigyelni és lehet tanácstalanul vagy külső szemlélőként megfigyelni. Az írónő sok-sok helyzetben, más-más időben (gyermekkorban és idősként), eltérő körülmények között, számos indíték és szándék tudatában mutatja be, hogyan viszonyul a nő a férfihez. Vagyis alapvetően nem is igaz, hogy "Van egy férfi", mert az igazság az, hogy sok férfi személyisége rejtőzik egyetlen alakban. Helyesebb egy nőről beszélni az alkotóról --, aki megfigyeli a férfit, az egy férfiben megbúvó több személyiséget, és lejegyzi a hozzájuk kapcsolódó helyzeteket, történeteket, emlékképeket. Az írónő az életből vett helyzeteket nyelvi szituációkká alakítja, ezeket pedig rengeteg asszociációval, utalással, más művészeti ágak ismeretanyagával tűzdeli meg. Ír például a híres angol sztárszakácsról, Jamie Oliverről, a saját férjéről, a kukás emberről, futótársáról, táncos kedvű magyar ismerőséről. Ám a sok-sok kis arcképből, helyzetrajzból, hangulatrögzítésből végül is az írónő variatív önarcképe áll össze, vagyis az, miként viszonyul a férfi nem "egyedeihez". A kötet sok szellemességet tartalmazó önértékén túl mint Esterházy-parafrázis is figyelemre méltó. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]