Magyarországon 1935 és 1944 között létezett egy ma már szinte teljesen elfeledett intézmény: az egyetemisták és főiskolások önkéntes munkaszolgálata, illetve az önkéntes munkatáborok gyakorlata. Ez az önkéntes munkán alapuló ifjúsági program Németországtól Bulgáriáig az egész akkori Európában   [>>>]

Magyarországon 1935 és 1944 között létezett egy ma már szinte teljesen elfeledett intézmény: az egyetemisták és főiskolások önkéntes munkaszolgálata, illetve az önkéntes munkatáborok gyakorlata. Ez az önkéntes munkán alapuló ifjúsági program Németországtól Bulgáriáig az egész akkori Európában elterjedt, és eredeti célja a középosztály lesüllyedésének megakadályozása vagy legalább lassítása, a munkanélküliség negatív társadalmi következményeinek mérséklése volt. Hazánkban is a felsőoktatási intézmények ifjúsági szervezetei, diákmozgalmai szerveztek munkatáborokat, ahol a fiatalok ? csekély fizetés fejében ? közmunkán vettek részt. A szerző a témakör eddig jórészt föltáratlan forrásbázisának bemutatása után ismerteti az önkéntes munkatáborok európai, főként németországi példáit, majd hosszabban elidőz a magyar egyetemi és főiskolai diákszervezetek, bajtársi egyesületek bemutatásánál (pl. Turul Szövetség). Ezután tekinti át a hazai munkatáborozások történetét, ezek intézményi kereteit, így a Magyar Nemzeti Diákszövetség, a Magyar Egyetemi és Főiskolai hallgatók Szövetsége által szervezett nyári táborokat. A szerző behatóan ismerteti a táborok típusait, szervezeti fölépítésüket és az itt végzett munkák jelentőségét. Az alulról szerveződő, gyorsan kibontakozó munkatábori mozgalom messzemenően élvezte a korabeli kormányok támogatását, főleg Gömbös Gyula hatalomra kerülése után és Kozma Miklós belügyminisztersége idején. Kimutatja, hogy az önkéntes munkatáborok szellemiségét alapvetően a népi gondolat határozta meg, ezt árnyalta némi szélsőjobb és szélsőbalos ideológia is, miközben 1935/36-ban terebélyesedni kezdett a mozgalom, és megalakultak az első női táborok is. 1937-ben létrejött az állami irányítású Egyetemi és Főiskolai Önkéntes Nemzeti Munkaszolgálat (EÖM), amelyet kiterjesztettek a katonai szolgálatra alkalmatlan fiatalok körére. A szerző kimutatja, hogy 1935 és 1944 között 30 helyszínen mintegy 60 férfitábor, illetve 70 helyszínen 100 női tábor működött, ahol utakat, gátakat javítottak, folyószabályozást, vízelvezetést, parkosítást végeztek. A férfitáborokban alapvető katonai kiképzés, a női táborokban inkább ideológiai nevelés egészítette ki a munkavégzést. A szerző könyve végén kitér az 1938 után a visszacsatolt országrészekben kibontakozó tábori mozgalomra, majd a honvédség keretében megszervezett kötelező munkaszolgálat intézményére. Szécsényi András a két világháború közötti diákmozgalmak és ifjúsági szervezetek történetének keretében tárgyalja az államilag támogatott önkéntes munkaszolgálat históriáját. A tekintélyes forrásbázisra alapított, eleddig szinte föltáratlan történeti kérdést alaposan megvilágító monográfia szerkesztési hibája, hogy a tartalomjegyzékben megadott oldalszámok hibásak. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]