Cseres Tibor ebben a regényében az egyes szám első személyben elmesélt fiktív memoár műfaját választotta, hogy Domahidy Ákosnak, Andrássy osztrák-magyar közös külügyminiszter személyes tanácsadója emlékirataként adja vissza egy meg nem valósult akció, de még inkább az e mögött álló lélektani   [>>>]

Cseres Tibor ebben a regényében az egyes szám első személyben elmesélt fiktív memoár műfaját választotta, hogy Domahidy Ákosnak, Andrássy osztrák-magyar közös külügyminiszter személyes tanácsadója emlékirataként adja vissza egy meg nem valósult akció, de még inkább az e mögött álló lélektani folyamatok krónikáját. A történet kezdetén, 1877-78-ban, az orosz-török háború idején Domahidy a monarchia balkáni alkonzulja. A politikai helyzet egyszerre bonyolult és kényes: Törökországgal szemben a Balkán már orosz támogatással a szuverenitásra törekszik, ugyanakkor a monarchia a hivatalos semlegesség leple alatt Törökországot támogatja. Egy ez utóbbival kapcsolatos titkos fegyveres akció egyik irányítója lesz Domahidy, amelynek célja a cári hadiutánpótlás elvágása székely csapatok közreműködésével. Amikor azonban ő és társai - Orbán Balázs, Bartha Miklós és Ugron Gábor - személyesen tartanak terepszemlét, világossá válik előttük, hogy egy ilyen akció véres testvérháborút indíthat el a székelyek és csángók között, s emiatt végül úgy döntenek, hogy nem valósítják meg a tervüket. Az emberi aggodalmat és nemzeti felelősségérzetet míves prózába szövő regény negyed évszázad múltán jelenik meg ismét - beszerzése széles körben javasolható. [<<<]