Sándor Anikó önvallomásos kötetében (El Camino, Az út, ami hazavisz, 201624011) már beszámolt arról a tényleges, és belső utazásáról, amely hozzásegítette ahhoz, hogy addigi életét átértékelve, hazai földre térve, megújultan folytassa további életét. Mostani kötetében arról vall, bár abban   [>>>]

Sándor Anikó önvallomásos kötetében (El Camino, Az út, ami hazavisz, 201624011) már beszámolt arról a tényleges, és belső utazásáról, amely hozzásegítette ahhoz, hogy addigi életét átértékelve, hazai földre térve, megújultan folytassa további életét. Mostani kötetében arról vall, bár abban reménykedet, hogy a testét, lelkét megtisztító utazás hatása sokáig tart majd, hazatérve, egy régi kolléganője némileg agresszív kérésének engedelmeskedve, ismét belelépett a napi „mókuskerék, pénzszerző, lélekölő, az emberből egyre többet és többet „kivevő, fogyasztói társadalmi csapdájába. Eközben pedig nem sikerült megteremtenie a munkája és a magánélete közötti harmóniát, mert a folyóirat szerkesztőségében, ahol dolgozott, főnöke egyre több terhet rakott a vállára, és ő mert nem akart konfrontálódni, egyre csak nyelt és nyelt... Amikor mellrákot diagnosztizáltak nála, szinte meg sem lepődött, mert érezte, hogy teste így jelez, így tiltakozik a mindennapi kizsákmányolása ellen. Rákbetegségének, a műtéteknek, részben a magyar egészségügyben tapasztalható anomáliáknak, majd a gyógyulásnak krónikája a kötet, amely ismét egy út, egy másfajta „El Camino krónikája, egy olyan testében és lelkében „végbement utazásé, amikor ismét arra kényszerült, hogy átértékelje sorsát, és egy új, értékesebb úton adjon további értelmet életénekAz önvallomás, a rákbetegséggel küzdő nőolvasóknak és belső utazás műfaját kedvelőknek jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]