A mozaikos szerkezetű emlékirat szerzője 1956 őszén első éves hallgató volt a budapesti Kertészeti Főiskolán, így fogékony szellemű és nyílt lelkű diákként érte őt a forradalom és a szabadságharc feledhetetlen élménye. Az időrendet követő visszaemlékezés október 22-ével kezdődik, amikor már   [>>>]

A mozaikos szerkezetű emlékirat szerzője 1956 őszén első éves hallgató volt a budapesti Kertészeti Főiskolán, így fogékony szellemű és nyílt lelkű diákként érte őt a forradalom és a szabadságharc feledhetetlen élménye. Az időrendet követő visszaemlékezés október 22-ével kezdődik, amikor már világossá vált: „valami volt a levegőben. Érezni lehetett a változás szelét. Ő is rögtön MEFESZ-tag lett, ahogy megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesült Szervezete, és tanúja volt annak, hogy a forradalom előestéjén az egyetemi diákság már politikai követeléseket fogalmazott meg, sőt, döntöttek arról, hogy másnap tüntetés lesz a Bem József téren. Bakacsi Ernő krónikája pontosan megörökíti, hogy október 23-án délelőtt fél tízkor a főiskola előadótermében Kárpáti Zoltán professzor így szólt: „ -- Tisztelt hallgatóim! Tekintettel a kialakult helyzetre, megszakítom az előadásomat -- Mélyen meghajolt és elhagyta a termet. A szerző ugyan nem vett részt a fegyveres harcokban, de a korszak diákjaként szinte mindenütt ott volt, ahol valami fontos történt – így a szemtanú hitelévek számol be a forradalom tíz napjának eseményeiről. Részt vett az egyetemisták október 23-i fölvonulásán, este a Parlament előtti tüntetésen. Átélte a tér euforikus hangulatát, azután hazament az albérletébe. Másnap reggel kötelességtudóan elindult a főiskolára, de még a villamosmegállóig sem jutott el, amikor géppisztolysorozatok dördültek az utcán, így aztán visszafordult. Később tanúja lesz, ahogyan az Andrássy út sarkán eltávolítják a házfalakról a Sztálin út feliratú táblákat; megütközve figyeli, ahogy a Nyugati pályaudvar közelében egy könyvesbolt előtt könyvmáglya lángol; véletlen folytán megússza az október 25-i Kossuth Lajos téri sortüzet. Mint megjegyzi: „A budapesti utcákon ettől a pillanattól fogva nem volt kímélet az ávósokkal szemben – miközben maga is tanúja lesz egy lincselésnek. Bakacsi Ernő egykorú röplapok, újságok, plakátok, sajtófotók segítségével hitelesíti a maga emlékeit. Gondosan számba veszi az akkor újonnan megjelent újságokat, maga is verset visz egy szerkesztőségbe; fölidézi a korabeli falragaszokon megjelent hivatalos értesítéseket, és persze rögzíti az akkori rém- és álhíreket (például a szovjet katonák tömeges dezertálásáról). Szemtanúja a Köztársaság téri pártház ostromának, később megtapasztalja a forradalmi rend kialakulását és megszilárdulását, majd fölidézi emlékeit a megtorlásról, és közli ekkoriban írt verseit. A kötet a szerzőnek a forradalom 60. évfordulójával kapcsolatos gondolataival zárul, amelyekben az okokat és a következményeket veszi számba. A korabeli dokumentumok fotóival szemléltetett memoárkötet a forradalom egyszemélyes krónikája, egyben annak a gyors fejlődési folyamatnak is rajza, amelynek során a faluról frissen a fővárosba került főiskolás fiúból pár nap alatt felnőtt férfi lett. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]