A Távol-Kelet ősi és modern hagyományai találkoznak a legszerencsésebb módon Zhang Jiajia írásművészetében. Bár a kötete alapanyagát egy - nem mellesleg roppant népszerű - blog képezi, a hátterét, a témáját pedig a huszonegyedik századi kínai fiatalok hétköznapi világa adja, a szöveget és a stílust   [>>>]

A Távol-Kelet ősi és modern hagyományai találkoznak a legszerencsésebb módon Zhang Jiajia írásművészetében. Bár a kötete alapanyagát egy - nem mellesleg roppant népszerű - blog képezi, a hátterét, a témáját pedig a huszonegyedik századi kínai fiatalok hétköznapi világa adja, a szöveget és a stílust a hagyományos kínai művészet szinte minimalista, a maga eszköztelenségében elegáns és mély géniusza jellemzi. Az ötlet, a történet, s így maga a könyv is első pillantásra roppant egyszerű: egy húszas-, majd harmincas éveiben járó fiatalember számol be időről időre mindazon dolgokról, amik történtek vele (és/vagy barátaival, ismerőseivel), ami éppen foglalkoztatja, amit érez. A rövid, leginkább esszé terjedelmű, máskor csak karcolatszerű írások - bejegyzések - így hol kerek történetek, máskor csak töredékek, vicces és meglepő anekdoták, elgondolkodtat vagy éppen megható eszmefuttatások, sejtelmes, máskor pedig meghökkentően éles emlékek, visszaidézett hangulatok, amelyeket az elmélkedés hídja köt össze a jelenkori mesélővel. Szerepszemélyiségeit a való élet adja: hol éhenkórász egyetemista, máskor a haverjaival poénkodik, vagy éppen álnéven blogol, a szerelem különféle fázisában van, vizsgázik, kocsmázik, netezik, utazik. Mindezt egy könnyed, intelligens szövegfolyamban meséli az olvasó, aki kedvére csatlakozhat fel vagy éppen le, nem köti a dramaturgia... A különös, magával ragadó írás elsősorban a művelt fiatalabb generációnak ajánlható, de idősebbeknek is értékes olvasmányélményt ígér. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]