1932-ben megjelent, Emlékeimből (201722032) című művének mintegy folytatása Bánffy Miklós Huszonöt év című munkája. Igaz, a két kötet megjelenése között tizenhárom év telt el. A szerző az újabb világégés után közvetlenül, 1945-ben Kolozsvárott, immár teljes számkivetésben tekintett vissza az azt   [>>>]

1932-ben megjelent, Emlékeimből (201722032) című művének mintegy folytatása Bánffy Miklós Huszonöt év című munkája. Igaz, a két kötet megjelenése között tizenhárom év telt el. A szerző az újabb világégés után közvetlenül, 1945-ben Kolozsvárott, immár teljes számkivetésben tekintett vissza az azt megelőző huszonöt évre, ám ezt jelentősen akadályozta, hogy számos dokumentum elpusztulása miatt leginkább csak emlékeire támaszkodhatott (életében nem vezetett naplót ugyanis). A Huszonöt év a Trianon óta eltelt negyed évszázad - legrészletesebben azonban a külügyminiszteri időszak - politikai krónikája. Arra kereste elsősorban a választ, hogy mi vezetett az újabb háborús vereséghez, saját személyes felelősségét is boncolgatva. A szerző a trianoni békediktátum aláírásánál veszi fel a fonalat, s ismerteti az új államhatárok megrajzolását, az első királypuccsot, a Teleki-kormány lemondását, a Bethlen-kabinet megalakulását és az ő külügyminiszteri megbízatását. Bemutatja londoni és párizsi misszióját, a szomszéd államokkal való viszonyt, Burgenland kérdését, a velencei konferenciát, a második királypuccsot, a külföldi követségek szervezését, a Szovjetunióval való megegyezést, az - általa károsnak tartott - Ébredő Magyarok Egyesülete és Revíziós Liga megalakulását. Jellemzi továbbá munkatársait (Pelényi János, Kánya Kálmán, Nuber Sándor, Khuen Sándor, Gömbös Gyula), a minisztérium belső viszonyait, valamint a genovai konferencián való részvétele kapcsán az ott megjelent külföldi diplomatákat, politikusokat is bemutatja, Luigi Facta olasz miniszterelnöktől és Carlo Schanzer külügyminisztertől David Lloyd George brit miniszterelnökön, Jean Louis Barthou francia küldöttön, Joseph Wirth német kancelláron és Walter Rathenau külügyminiszteren keresztül Georgij Csicserin szovjet külügyi népbiztosig. Részletesen ismerteti utolsó nagyobb megbízatását Genfben, a Népszövetség központjában, majd ír lemondása körülményeiről. Az utolsó fejezetben röviden összefoglalja, mi történt vele 1922 után, elsősorban művészeti téren, s felvázolja a korabeli erdélyi viszonyokat is (1923-tól tervezte az immár Romániához való területre való hazatérését, ami 1926-ban történt meg). A kötet mellékletében megtaláljuk Bánffy egyik 1921-es nemzetgyűlési beszédét, a külpolitikai helyzetről, mely után Major Zoltán tanulmánynak is beillő utószavát olvashatjuk. A kiadványt névmutató és képmelléklet zárja. A könyv mindazok számára remek időutazást nyújt, akik a Bethlen-korszak és a két világháború közötti diplomácia történetére kíváncsiak. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]