A monumentálisnak szövegkorpusz olyan család- és sorsregény, amely egy bánáti sváb család mintegy harmincévnyi történetében láttatja a kelet-közép-európai német kisebbség sorsát. A 17 éves Anton Lehnert a II. világháború utolsó szakaszában a visszavonuló német csapatokkal hagyja el Temes megyei   [>>>]

A monumentálisnak szövegkorpusz olyan család- és sorsregény, amely egy bánáti sváb család mintegy harmincévnyi történetében láttatja a kelet-közép-európai német kisebbség sorsát. A 17 éves Anton Lehnert a II. világháború utolsó szakaszában a visszavonuló német csapatokkal hagyja el Temes megyei szülőfaluját, Wiseschdiát (magyarul: Kisvizésdia); később Ausztriában él, majd egy hazatelepítési program révén, 1956 őszén visszatér a sváb falucskába, immár a feleségével és négy gyermekével. A Lehnert család három nemzedékének aprólékosan megjelenített sorsába belesűrül a romániai németség küzdelmes élete, hiszen a német származás eleve gyanús volt a többségi társadalom és a hatalom szemében; a svábokat is érintette a kollektivizálás, majd a Ceauşescu-diktatúra elnyomása. Johann Lippet önéletrajzi fogantatású regényének eleve szűkre vont ábrázolási perspektívája egyetlen kicsinyke sváb falu közösségének belterjes viszonyaiban mutatja föl a romániai németek sorsát, amelynek a múltja terhes, a jelene kínos és kilátástalan, a jövője meg bizonytalan. A Lehnert család, a tágabb rokonság, a faluközösség tagjai belterjes kis világot adnak össze, de ebben a szűk élettérben minduntalan megjelenik – rendszerint valamilyen korlátozás formájában – a külvilág, a tágabb környezet. Hol hivatalos személyek jelennek meg, akik a román falusorvasztó politikát képviselik, hol áramkorlátozás van és mindenféle takarékossági kampány, és folytonos az áruhiány. És ezenközben az egyszerű emberek a maguk egyszerű módján szeretnének boldogulni. Johann Lippet a kisvizésdiai köznapok apró-cseprő dolgai, a családi viszonyok miniatűr történései, pletykái, szándékai és hiábavalóságai precíz ábrázolásával alkotja meg realista nagyepikáját. A valóság minuciózus leírásával, igen szűk regényvilágban is képes fölmutatni a 20. század második felének kelet-közép-európai társadalmi, jelesül kisebbségi viszonyait. Az olvasó néha úgy érzi, az író már elveszett az apró részletek közlésében, amikor rendre földereng a belterjes élet külső aurája, Kelet-Közép-Európa nyugtalan sodrú történelme. Az 1980-as években az akkori Német Szövetségi Köztársaság „visszavásárolja Romániától a német lakosságot, így a Lehnert család néhány tagja is Nyugat-Németországba települ; de ahogyan a román többség, úgy az itteni őshonos német lakosság is idegenekként tekint rájuk. Azok a bánáti svábok, akik évszázadokon át megőrizték német identitásukat, Németországban jöttmenteknek, betelepülőknek, idegeneknek számítanak. Johann Lippet regénye csekély perspektívájú, de nagyon mélyre tekintő, lassú cselekménymenetű, ám lenyűgöző sodrú epikai alkotás, amely pontos képet rajzol az 1956-tól a 80-as évek közepéig terjedő három évtized romániai német életéről, miközben kelet-közép-európai dimenzióban is érzékelteti a kisebbségi sorsot, az emberek lelkébe kövesedett idegenség-érzetet és otthonosság-vágyat. A vaskos regény a kortárs német regényirodalom jelentős alkotása. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]