Az Országgyűlési Múzeum 2015. október 13-án Az Országgyűlés mártírjai 1849 címmel rendezett tudományos ülést, mellyel egy konferencia-és kötetsorozatot indított el. A konferencia előadásainak szerkesztett változataiból állt össze az azonos című, az 1848-as országgyűlés több mártírjának (Batthyány
[>>>]
Az Országgyűlési Múzeum 2015. október 13-án Az Országgyűlés mártírjai 1849 címmel rendezett tudományos ülést, mellyel egy konferencia-és kötetsorozatot indított el. A konferencia előadásainak szerkesztett változataiból állt össze az azonos című, az 1848-as országgyűlés több mártírjának (Batthyány Lajos, Csány László, Perényi Zsigmond, Szacsvay Imre és Jeszenák János) életét taglaló tanulmánykötet (201705113), melynek bemutatója egybe esett a második konferencia időpontjával (2016. október 6.). Ezen az ülésen már kizárólag Batthyány Lajos személyével foglalkoztak, és az itt elhangzott előadások szerkesztett változatai látnak most napvilágot a sorozat második kötetében. Az írások elsősorban a vértanú miniszterelnök pályafutásának azon elemeit vizsgálják, amelyeket a hadbíróság igyekezett felhasználni Batthyány ellen a vádirat összeállításához. A kötet indító írása (Molnár András tollából) a politikai pálya kezdetét, illetve Batthyány indíttatását elemzi: azt, hogy válhatott egy ízig-vérig aulikus arisztokrata nemzetség sarja a magyar polgári átalakulás hívévé. Melkovics Tamás arról ír, Batthyány a főrendi ellenzék vezetőjeként hogyan igyekezett nemcsak támogatni a modernizációt, hanem miként hangolta össze az országgyűlés két háza reformellenzékének tevékenységét. Pelyach István az 1848. március-áprilisi eseményekben vállalt szerepét vizsgálja, Herman Róbert pedig általánosságban vázolja fel az 1848. március 17-től október 2-ig tartó miniszterelnöki periódust, s azon belül Batthyány sokszor már-már heroikus küzdelmét a magyar érdekek védelmében, egészen a lemondásig. Kedves Gyula ugyanezen időszak alatt a miniszterelnök hadseregszervezésben betöltött kezdeményező, majd vezető szerepét vizsgálja, Erdődy Gábor pedig az önálló magyar külpolitika kezdeteit foglalja össze (melyek együtt a legsúlyosabb vádpontokként szerepeltek). A kötetzáró írás, Csorba László tollából a Batthyány-kultusszal, vagyis inkább annak hiányával, valamint az 1870-es újratemetéssel foglalkozik. A tanulmányokat egy-egy fekete-fehér kép vezeti fel, és az írásokat egyenként forrásközlés és bibliográfia zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
