Egyre több könyv jelenik meg hazánkban is az észak-koreai kommunista diktatúrával kapcsolatban. Mindez természetesen nem véletlen, hiszen az atomkísérletek, valamint Kim Dzsongun - a jelenlegi pártfőtitkár - és Donald Trump amerikai elnök nyilatkozatháborúja kapcsán Észak-Korea napi szinten   [>>>]

Egyre több könyv jelenik meg hazánkban is az észak-koreai kommunista diktatúrával kapcsolatban. Mindez természetesen nem véletlen, hiszen az atomkísérletek, valamint Kim Dzsongun - a jelenlegi pártfőtitkár - és Donald Trump amerikai elnök nyilatkozatháborúja kapcsán Észak-Korea napi szinten szerepel a sajtóban. Arról azonban, hogy vajon milyen is lehet Észak-Koreában élni, nagyon kevés a rendelkezésre álló forrás. Nagy feltűnést keltett például annak idején a Menekülés a 14-es táborból (201309038) című kötet, amely érzékletesen mutatta be a koncentrációs táborban született és onnan sikeresen megszökött fiatalember, Szin-Donghjok történetét, de hasonló történeteket ismerhetünk meg Pak Janmi Élni akartam (201613301), valamint Hyeonseo Lee és David John A lány hét névvel (201715192) című könyvéből. Érdekes továbbá a dél-koreai Suki Kim Nélküled mi sem vagyunk (201520011) címmel megjelent emlékirata, aki egy észak-koreai elitiskolában tanított féléven keresztül angolt, s ugyancsak a kivételezettek életébe nyújt bepillantást a nemrég megjelent Barátom, Kim Ir Szen (201725???) című könyv, amely egy svájci magyar nő élettörténetét mutatta be, aki a "Nagy Vezér" gyógymasszőre lett. Ezen könyvek sorában a legújabb a Vádirat című mű, amely abban számít kivételnek, hogy egyelőre az egyetlen olyan könyv, amelyet olyan észak-koreai szerző írt, aki jelenleg is a kommunista országban él. Szerzőjéről - az ő védelme érdekében - nem sokat tudunk. Elvileg 1950-ben született, és tagja a Koreai Írók Szövetségének, a művet pedig álnév alatt közli (a Pan-dji jelentése "szentjánosbogár" - utalva arra, hogy ő is apró fénypontként igyekszik világítani a mindent beborító sötétségbe). A Vádirat megjelentetésének története is érdekes. Szerzője ugyanis - akit máris "Észak-Korea Szolzsenyicinje"-ként is emlegetnek - kalandos úton juttatta ki az országból, propagandaanyagok közé rejtve, és elsőként Dél-Koreában jelent meg, majd ezt követte az angol fordítás (a mostani magyar verzió Lengyel Miklós munkája, aki ugyan nem műfordító, de nagyszerűen ismeri Koreát, hiszen a nyolcvanas években volt phenjani nagykövet, majd pedig Szöulban töltötte be ugyanezt a tisztséget). A kötetben - az elő- és utószavakon túl - összesen hét novella szerepel. Rögtön az első, az Egy szökés története érzékletesen festi le az észak-koreai mindennapokat, a mindent uraló diktatúra léleknyomorító légkörét. Egy gyárban fejlesztő mérnökként dolgozó férfiról és feleségéről szól a történet. Il-cshol szakmai előmenetele és esetleges párttagsága azonban teljesen reménytelen. Apját ugyanis egykoron "pártellenséggé" nyilvánították, és ezt a bélyeget fiaira és unokáira is ráütik. A feleség hiába próbál közbenjárni a párttitkárnál férje érdekében, az semmit nem használ, sőt a férfi ki is használja őt. Ez a helyzet vezeti oda a történet elbeszélőjét, hogy a veszélyes disszidálás mellett döntsön. "Elszökünk ebből az országból, ami csupa álnokság és hazugság, ahol a lojalitás és a szorgalom nem elég a jóléthez, ahol csak megaláztatás juthat osztályrészedül, ahol mindent megfolyt a zsarnokság" - fogalmaz a történet végén Il-cshol. De hasonló légkör árad a többi novellából is. Az egyikben egy férfi haldokló anyját látogatja meg, annak ellenére, hogy nincsen utazási engedélye, a vonaton azonban elkapják a katonai rendészek, és kényszermunkatáborba küldik (Oly közel és mégis oly távol). Vagy ott van egy anya, aki azért húzza be a lakásában a sötétítőfüggönyt, mert a fia beteg, de a hatóságok azzal vádolják, hogy így akar üzenni az ellenséges kémeknek (Kísértetek városa). Nagyon érdekes a Színpadon című elbeszélés is, mely Kim Ir Szen 1994-ben bekövetkezett halá [<<<]