Cs. Szabó László, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője 1934-ben fölkérte Szerb Antalt, írjon irodalom- és művelődéstörténeti jegyzeteket, ismeretterjesztő kiselőadásokat a rádió számára. 1934 és 1941 között mintegy háromtucatnyi el is készült ezekből, ám az író kéziratos hagyatékában csupán   [>>>]

Cs. Szabó László, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője 1934-ben fölkérte Szerb Antalt, írjon irodalom- és művelődéstörténeti jegyzeteket, ismeretterjesztő kiselőadásokat a rádió számára. 1934 és 1941 között mintegy háromtucatnyi el is készült ezekből, ám az író kéziratos hagyatékában csupán 11-nek a szövege maradt fönn – ezek szövege olvasható e kötetben. Akad közöttük olyan, amely már régen nyomdafestéket látott, akad, amelyik rövidebb vagy hosszabb változatban megjelent valahol, és akad olyan, amelyik itt jelenik meg először. Első előadásában, Elmélkedés a regényről címmel a szerző arra keres választ: miért olvasnak regényt az emberek. Szerb Antal válasza: a regény a modern ember önismeretének forrása; „A jó regény olyan, mint azok a képek, amelyek mindig az emberre néznek, akárhová is áll; a hősben mindenki magára ismer. Szerb Antal genezisében megkülönbözteti a klasszikus eposztól a modern regényt; fölemlíti a regény két leggyakoribb témáját, a szerelmet és a halált; elősorolja koronként változó típusait és elkülöníti a valóság motívumait a fikciótól. A kötet címadó írása arról szól, hogy a nagy emberek életrajzának csak az eleje érdekes, az a rész, amely a gyermekkorukról szól. Számot vet a boldog és a kevéssé boldog gyermekség emlékeinek irodalmi alkotásokban való megjelenésével, a jövendő nagy embereinek szüleikhez való viszonyával, az iskolás évek hatásával, és azzal a ténnyel, hogy a nagy emberek többsége magányos lesz, mert gyermekként koraérett, felnőttként meg különc. A Romantika című előadását azzal kezdi, hogy ez az utolsó európai stílus, amely egyaránt föllelhető az irodalomban, a képzőművészetben, a zenében, de még az öltözködésben is. Természetesen megemlíti, hogy a romantika visszahatás a felvilágosodásra: az érzelmek és ösztönök lázadása a tudás zsarnoksága ellen. Szerb Antal – verselemzések kíséretében -- beszél Az ismeretlen Vörösmartyról; Túl az Óperencián címmel pedig az utópikus irodalom klasszikusairól, Platónról, Morus Tamásról, Tomasso Campanelláról, James Harringtonról, Owenről és H. G. Wellsről. Izgalmas előadást szentelt a harcos természetű irodalmi hősöknek (Költők és hősök), vagy az olyan profán témának, mint az alkotó ember és a pénz viszonya (Költők és a pénz). Szerb Antal rádióelőadásai az irodalomtörténeti monográfiáiból jól ismert szellemtörténeti kontextusban, óriási tájékozottságra valló és hatásos példaanyag kíséretében, frappáns megfogalmazásban fejtik ki szellemesen megválasztott témájukat. A szerző olykor egyenesen sziporkázik, sok-sok szellemes, hatásos megjegyzést tesz, például arról, hogy a régi irodalomban a pénz a regények témája volt, a 20. századi magyar költészetbe Ady hozta be szimbólumként. A három melléklettel (köztük a szerző stílusparódiáival) záródó kötet pontosabbá, árnyaltabbá teszi az utókor Szerb Antal-képét. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]