Az 1920-as években, a politikai forradalmakat követően, a társadalom és a művészet is gyökeres átalakulásnak indult. A rövid hajú, szűk szoknyás, cigarettázó, autózó nő ideáljához a nemi felszabadulás és a tollforgatás is hozzátartozott. Erdős Renée még a szecessziós századelőn tűnt fel érzéki   [>>>]

Az 1920-as években, a politikai forradalmakat követően, a társadalom és a művészet is gyökeres átalakulásnak indult. A rövid hajú, szűk szoknyás, cigarettázó, autózó nő ideáljához a nemi felszabadulás és a tollforgatás is hozzátartozott. Erdős Renée még a szecessziós századelőn tűnt fel érzéki versekkel, később sikeres bestsellerekkel. Legismertebb regénye, mely már címével is provokálja a konzervatív ízlést, nagy visszhangot váltott ki 1923-as megjelenésekor, hiszen alapkérdése az, hogy a nő nemi élvezete elfogadható-e. A történet főhőse a nagypolgári családból származó Dóra, aki hozzámegy egy elegáns, hanyatló dzsentricsaládból való férfihez. Dóra szerelmes ugyan, azonban már a nászúton csalódás éri, az érzéki gyönyörre, a "nagy sikolyra" nem képes a szemérmes asszony, később férje is megcsalja. Dóra rokonságának nőtagjai közt talál számos példát a "nagy sikolyra" vágyó vagy azt elért, de mégis csalódott nőkről. Egy neves nőgyógyász, egy apácarend főnöknője, végül a püspök nagybácsi egyaránt arról akarja meggyőzni, hogy a nőhöz csakis az a sikoly illik, amely ajkát a szüléskor elhagyja. A regény az érzelemteljes újrakezdés és a gyermekáldás reményével zárul. A látszólag konvencionális végszó ellenére (vagy éppen azáltal) a szenvedélyes, ám kissé fellengzős párbeszédekből, pikáns vallomásokból felépülő, könnyebb fajsúlyú mű burkolt korkritikát is nyújt - a felnőtt nagyközönség számára. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]