Az Amerikában élő magyar pszichiáter vaskos könyve „a 20. század két szörnyalakja, Hitler és Sztálin pszichológiai karakterének kimerítő rajzát adja. A szerző úgy tartja, hogy ez a két diktátor az emberi lehetőségek szélsőségeit képviselik, éppen úgy, mint a rendkívüli tehetségű művészek vagy a   [>>>]

Az Amerikában élő magyar pszichiáter vaskos könyve „a 20. század két szörnyalakja, Hitler és Sztálin pszichológiai karakterének kimerítő rajzát adja. A szerző úgy tartja, hogy ez a két diktátor az emberi lehetőségek szélsőségeit képviselik, éppen úgy, mint a rendkívüli tehetségű művészek vagy a zseniális matematikusok. Az ő negatív különcségeiknek jár utána a szerző, aki „hősei életrajzának tüzetes fölidézése útján keres magyarázatot személyiségük eltorzulásának okaira. Azt már könyve elején leszögezi, hogy mindketten a hagyományos kultúra – filozófia -- vallás értékrendjének fölrúgása, egyfajta személyük körüli „világi vallás kiépítése révén az istenkereső ember vallásos természetén nőttek túl beteges mértékben. A szerző mindkettejük személyiségének tanulmányozásakor visszanyúl a gyermekkorukig, és itt fedezi föl Hitler autisztikus vonásait, elemzi a durva apa bántalmazásainak hatását, de a későbbi Führer kisiklásának első etapját a kamaszkorában találja meg. Ekkor alakult ki Hitler ama tulajdonsága, hogy egyik percről a másikra elveszítette valóságérzékét, és annyira belemerült a részletekbe, hogy figyelmen kívül hagyta a lényeges dolgokat. 16 éves korában kimaradt az iskolából, attól kezdve szinte csak ábrándjainak élt. Hegyváry Csaba apró részletekbe menően, számos írott forrásra és szakirodalmi megállapításra hivatkozva, pszichológiai-orvos véleményeket idézve követi Adolf Hitler életrajzát, testi és lelki fejlődésének hullámait, számos példával szemléltetve, hogy miképp alakult ki „hősében a pszichológiai tagadás, az elhárítás reflexe, miképp hatott rá az I. világháború és a vereség élménye, milyen betegségei alakultak ki, majd szól azokról a szellemi és lelki hatásokról, amelyek révén kialakította a nácizmus ideológiáját. Sztálin életrajzát ugyanilyen részletességgel és szemléletmóddal idézi föl, megállapítva, hogy a vézna, gyönge kisfiú már élete első szakaszában tehetségesen manipulálta környezetét. Hitlerrel ellentétben Sztálin jó tanuló volt, viszont megtagadta grúz származását, nagyon nehezen viselte a papi szeminárium vasfegyelmét, és furcsa mód épp itt ismerkedett meg a forradalmi eszmékkel. Akkor alakult ki kettős jelleme, amikor kilépett a szemináriumból: egyszerre jellemezte a tisztaság, a tiszta eszmék iránti vágy és a bűnöző hajlam. A kötet Tanulságok című utószavában a szerző összefoglaló módon áttekinti a két diktátor karaktervonásainak közös jegyeit, például mindketten rideg, szeretni képtelen, empátiát nélkülöző emberek voltak; mindketten szélsőséges ideológiák követőivé váltak fiatal korukban; mindkettejük életében kimutatható egy vagy több mindent eldöntő nagy fordulat: Hitler esetében Németország I. világháborúban elszenvedett veresége, Sztálin életében a papi szeminárium elhagyása. A szakkérdéseket közérthetően megmagyarázó, olvasmányos stílusú, az arcélek mögötti történelmi perspektívát mesterien fölrajzoló kötet a két személy nemzetközi bibliográfiájával zárul. Vélhetően keresett könyv lesz – nem csak a történelem iránt érdeklődők körében. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]