Ferdinandy György 1956 decemberében Nyugatra távozott, jó ideig franciául írt, majd első magyar nyelvű prózakötetét (Futószalagon, 1965) Münchenben adták ki. Mint emigráns író Magyarországon szinte ismeretlen maradt, csak hazaköltözése és első itthoni kiadású kötete (Szerecsenségem története, 1988)
[>>>]
Ferdinandy György 1956 decemberében Nyugatra távozott, jó ideig franciául írt, majd első magyar nyelvű prózakötetét (Futószalagon, 1965) Münchenben adták ki. Mint emigráns író Magyarországon szinte ismeretlen maradt, csak hazaköltözése és első itthoni kiadású kötete (Szerecsenségem története, 1988) megjelenése után vált itthon is megbecsült íróvá. Ám 1956 és 1988 közötti magyar nyelvű munkássága a hazai olvasók előtt ezután is fehér folt maradt a Ferdinandy-életművön belül. Ezt a hiátust tölti ki a Vadnyugati origó, amely az írónak külföldön, 1956 és 1988 között keletkezett, idehaza ismeretlen novelláiból ad válogatást. A pályakezdő Ferdinandy-darabokban ugyanarra az íróra lehet ismerni, akit már érett és sikeres alkotóként ismert meg a rendszerváltozás idején a hazai olvasóközönség. Szűkszavú, kissé „nyersen fogalmazó, impresszionista képekre épülő, mozaikos szerkezetű, erősen asszociatív módszerű prózát írt már a 60-as években, amelyben a látványelemek, hanghatások, hangulatok – valamilyen sajátos, atmoszféra diktálta struktúra mentén -- szerveződnek emberi történetekké (Csak egy nap a világ; A mosoly albuma című novellafüzér; Hosszútávon; Camera obscura; Daily (déli) news). E novellákban sokféle – olykor egzotikus – környezet, sokféle alak bukkan föl, mégis valamennyi önéletrajzi ihletésű, ahol föltűnik gyermekkora, ifjúsága, autóbuszkalauzi korszaka (Szolgálat után), társasági élete (Béla hazajött), nehéz, munkás hétköznapjai (Kocsikísérők; Hóhányók; Kőművesek), és természetesen megörökíti az emigráns életforma nehézségeit (Kivándorlók; Bennszülöttek). Ferdinandy György benyomásokból, hangulatokból, látványelemekből, elkapott beszédfoszlányokból, gondolattöredékekből rakja össze -- valami sajátos asszociációs folyamat mentén – az elbeszéléseit, amelyek mind a maga tapasztalatait, hajdani érzéseit rögzítik. A pillanatra kimerevített időfolyamban ábrázolja és az emberi létezés apró jeleiből fejti meg a sorsokat. De bármilyen vonzó tájakon, bármilyen érdekes figurákat mozgat az író, rendre az derül ki, végtelenül magányos, befelé néző, tűnődő, olykor depressziósan magába merülő. És bár folyton magáról szólva ábrázol sorsokat, ennek nem tulajdonít különös jelentőséget: „Amúgy nem rosszak ezek a kallódó szövegek. Olyanok, mint egy-egy hajnali álom, elfelejti őket, akinek fontos az élet. () Mégis hiányzik belőlük valami: az életerő. Valami csökönyös, buta bizalom. Pedig szerettem az életet én is. Csakhogy olyankor éltem: olyankor nem írok. A kötet végén található bibliográfia számba veszi a novellák első megjelenési helyének könyvészeti adatait, ezek rendre nyugati magyar könyvkiadóknál megjelent kötetek voltak, szám szerint hat. A Vadnyugati origó a Ferdinandy-oeuvre teljes ismeretéhez nélkülözhetetlen kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
