A lengyel újságíró szerző tollából való életrajz, Lengyelország és Litvánia királynőjének, Nagy Lajos király leányának, Hedvignek (1374–1399) állít emléket. Nem szépirodalmi művet tart kezében az olvasó, mert írója esszé formájában, történelmi tények tükrében örökítette meg, a huszadik században   [>>>]

A lengyel újságíró szerző tollából való életrajz, Lengyelország és Litvánia királynőjének, Nagy Lajos király leányának, Hedvignek (1374–1399) állít emléket. Nem szépirodalmi művet tart kezében az olvasó, mert írója esszé formájában, történelmi tények tükrében örökítette meg, a huszadik században szentté avatott Hedvig királynő életének krónikáját. Marta Kwasnicka kulturális blogjából terebélyesedett könyvvé, a Nagy Lajos magyar és lengyel király, valamint Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermekeként, Magyarországon született Hedvig élettörténete, akit kislányként, már négyéves korában eljegyezték Lipót ausztriai herceg fiával, Vilmossal. Hedviget apja a magyar trónra szánta, ám halála után mégis a lány idősebb testvére, Mária került a magyar uralkodói székbe. Hedvig 1384 őszén utazott Krakkóba, hogy elfoglalja a lengyel trónt. A lengyelek Hedviget örömmel választották királynőjükké, azonban Vilmost nem akarták a trónon látni. Ekkor Jagelló litván fejedelem kérte meg Hedvig kezét, és ezt a lengyel nép már szívesen fogadta. Ulászló 1386 februárjában érkezett Krakkóba, Hedvig, aki isten akaratát látta ebben a házasságban, a Wawel katedrálisában nyilvánosan visszavonta a gyermekkorában tett házassági ígéretét, majd Jagelló Ulászló felesége lett. Az asszony tevékenyen részt vett az állami ügyek irányításában, többek között neki köszönhető, hogy a pogány Litván Fejedelemséget a kereszténység felvételéhez vezette, a szláv bencéseket pedig arra kérte, nyissanak Krakkóban noviciátust. Rómában kijárta, hogy a pápa, IX. Bonifác engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását. A királynő rendkívüli érzékenységgel volt megáldva, a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsa szívügye volt, kórházat alapított, ápolta a betegeket, sokat tett a nyomor enyhítéséért, és mindeközben folyamatosan és buzgón imádkozott Wawel kolostorában, a későbbiekben jelképpé nemesedett, fekete feszület előtt. Ennek a korán, huszonöt évesen elhunyt, karizmatikus személyiségnek az alakja máig érőn él a lengyel nemzet emlékezetében, majd a tisztelet és megbecsülés jeléül, Krakkóban, 1933-ban boldoggá, majd 1997-ben szentté avatták Hedviget. A szerző a magánembert, az asszonyt és a történelemformáló nőt mutatja be olyan módon, hogy az olvasó a kor hangulatát, kulturális „arculatát is nyomon követheti, ekként egyszerre kap tudományos igénnyel megformált történelmi információkat és regényes életrajzot. Az Anjou királynő élettörténetének megismerése, magyar vonatkozásai okán is ajánlható a történelem iránt érdeklődő olvasóknak. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]