Vámos Miklós novellaművészetét elsősorban azok ismerhetik, akik rendszeres olvasói az Élet és Irodalom-nak és más sajtótermékeknek, ahol módja volt publikálni - a teli idővel mind rövidebb és rövidebb terjedelemben. E sajátos folyamatról bevezető (Elbeszélni) írásában vall, finom iróniával vázolva,   [>>>]

Vámos Miklós novellaművészetét elsősorban azok ismerhetik, akik rendszeres olvasói az Élet és Irodalom-nak és más sajtótermékeknek, ahol módja volt publikálni - a teli idővel mind rövidebb és rövidebb terjedelemben. E sajátos folyamatról bevezető (Elbeszélni) írásában vall, finom iróniával vázolva, hogy a változó újságszerkesztői koncepciók miként kurtították az egykori kényelmesen hömpölygő novellákat feszesebb írásokká, fele, majd negyedakkora terjedelmű tárcákká, s ki tudja, hol lesz a folyamat vége: "Az egysorosok után kísérleteznek majd még az egyszavasakkal is. Esetleg az egybetűsökkel. Végül néhány fehér oldal következhet." Az olvasó elmosolyodik a csipkelődésen - míg a kötet végére nem ér, ahol (mintegy intelemként, hogy sok dolog fájó valóság lehet, amin korábban élcelődtünk) az oldalakon egy-egy sor, szó várja, majd pedig az üresség... Addig azonban sorjáznak az egy-két oldalas mini-elbeszélések, sokszor groteszk egyperces-jellegű művek, amelyekben találunk esszenciális családtörténetet, portrét, drámaparódiát, tárcát, szándékoltan szépirodalmias "kis színeseket". Ezek a látszólag könnyed, szórakoztató és meghökkentő, játékos írások - hamar kiderül - jelentős művet takarnak, amelyek tűpontos valóságismeretről és lélektani elmélyültségről, problémalátásról tanúskodnak - frissességükből pedig az elmúlt évek alatt sem vesztettek. A többszörösen összetett, egyszerre vonzó, taszító, mulattató, irritáló, de mindig elgondolkodtató, kiváló novella-összeállítás - most is - széles körben ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]