"Egy kupola alakú, hóval borított szikla tornyosult előttem. Tudtam, hogy ez lesz a csúcs. (...) Nekivágtunk a kupolának, lépcsőről lépcsőre araszolva feljebb, egyre feljebb, mígnem egy lapos, vastagon hóval borított platóra nem értem, ahonnan minden irányban kilátás nyílt a környező tájra.   [>>>]

"Egy kupola alakú, hóval borított szikla tornyosult előttem. Tudtam, hogy ez lesz a csúcs. (...) Nekivágtunk a kupolának, lépcsőről lépcsőre araszolva feljebb, egyre feljebb, mígnem egy lapos, vastagon hóval borított platóra nem értem, ahonnan minden irányban kilátás nyílt a környező tájra. Tendzing néhány másodperc múlva utolért, és most már ketten néztük lélegzetvisszafojtva a fenséges látványt. Csak ekkor döbbentünk rá, hogy ott állunk a világ tetején! Az órámra pillantottan. Pontosan 11:30-at mutatott. 1953. május 29-ét írtunk." Így emlékezett vissza memoárjában az új-zélandi Edmund Hillary arra a pillanatra, mikor nepáli serpa társával (Tendzing Norgaj) együtt sikerült elsőként feljutnia a 8848 méter magas Mount Everestre, a Föld legmagasabb pontjára.*** Az ismert alpinista életében több emlékiratot is írt. Magyarul eddig a Kockázat nélkül nincs győzelem (Budapest, Gondolat, 1982) című műve jelent meg, és most napvilágot lát az eredetileg a csúcstámadás negyvenötödik évfordulójára (1998) megjelent, Pillantás a csúcsról című műve is (a mostani magyar kiadáshoz a Csomolungma meghódításának hatvanötödik évfordulója szolgált apropóul). A szerző elsőként természetesen az 1953-as sikeres csúcstámadás körülményeit mutatja be, az azt megelőző, bizonytalan napoktól a fenn töltött tizenöt perc bemutatásán át a lefelé vezető út részleteiig, majd arra is kitér, miként fogadták őket társaik, mik voltak az első sajtóbeszámolók, s hogyan kapott később lovagi címet II. Erzsébettől (akinek pár nappal a Mount Everest meghódítása után volt a koronázása). Ezt követően tér vissza az időben, a századelőre, hogy bemutassa szüleit, méhészként tevékenykedő édesapját és édesanyját, a Tuakauban telt gyermekkort, s azt, hogy középfokú tanulmányait követően hogyan kezdett ő is a méhészetben dolgozni. Szót ejt katonai kiképzéséről és második világháborús navigátorkodásáról, háborús sérülés miatti leszereléséről, hazatéréséről, és arról, hogyan kezdett komolyabban hegyet mászni Eric Shipton mellett. Részletesen bemutatja élete első, sikertelen Everest-expedícióját (1951), az 1953-as Everest-túrát, majd hasonló részletességgel idézi fel az 1958-as transzantarktiszi expedíciót. A könyv utolsó harmadában családi életéről, első felesége tragikus haláláról, a Himalája Alapítvány segélyprogramjairól, a Gangesz folyó végigcsónakázásáról, nagyköveti küldetéséről, Tendzing Norgaj haláláról és arról az örömteli pillanatról ír, mikor fia, Peter telefonon felhívta őt a Mount Everest csúcsáról. A több fotóblokkal is ellátott memoár rendkívül érdekes olvasmány - széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]