A hazai olvasók számára bizonyára kevéssé ismert Dél-Korea sorsfordító történelmi eseményét kelti életre megrendítő regényében a szerző, akit előző kötete (Növényevő, 201706162) tett a nemzetközi irodalomban ismertté, elismertté. A mostani cselekmény hátteréül valós politikai események szolgálnak:   [>>>]

A hazai olvasók számára bizonyára kevéssé ismert Dél-Korea sorsfordító történelmi eseményét kelti életre megrendítő regényében a szerző, akit előző kötete (Növényevő, 201706162) tett a nemzetközi irodalomban ismertté, elismertté. A mostani cselekmény hátteréül valós politikai események szolgálnak: miután Pak Csonghi katonai diktatúrája 1979-ben véget ért, a koreaiak abban reménykedtek, hogy egy demokratikusabb világban élhetnek majd, ám amikor Cson Duhvan vezérkari főnök, 1979 végén egy államcsínnyel magához ragadta a hatalmat már biztosan látszott, hogy nem változik meg gyökeresen semmi sem az országban. 1980. május 15-én Szöulban a civilek és az egyetemisták hatalmas diktatúra-ellenes demonstrációt tartottak, Cson erre válaszul bezáratta az egyetemeket és mindenfajta politikai megmozdulást betiltott. Ennek ellenére 1980. május 18-án a Csolla-tartománybéli Kvandzsuban (a regény szerzőjének szülőhelye) körülbelül 200 diák gyűlt össze az egyetem kapujánál az iskola újbóli megnyitását követelve. Az egyetemisták már itt összetűzésbe keveredtek a katonai rendfenntartókkal, de később, a belvárosban ahol civilek is csatlakoztak hozzájuk folytatták a tüntetést. A május 20-ra már tízezer főre duzzadt tömegre tüzet nyitottak a rendfenntartó erők és pokoli vérengzés vette kezdetét. Máig nincsenek hivatalos adatok a több ezer egyetemista, középiskolás, civil halottról, mert a kormánymédia elferdítette, agyonhallgatta a szörnyű eseményeket. Ennek a földi kataklizmának az eseménykrónikáját adja a szerző, mikor egyes szám második személyben szól, arról a kamasz fiúról, aki barátját keresi a halottak között. Így kerül el a Tartományi Hivatal épületébe, ahol a tornateremben a letakart holttestek között botladozó, más családok tagjaival együtt kísérlik meg azonosítani az áldozatokat. Itt ismerkedik meg Unszokkal, a középiskolás diákkal, aki egy civil asszonnyal és egy egyetemista lánnyal, Csinszuval együtt végzi a léleknyomorító munkát, a holttestek lemosdatását, előkészítését a temetésre, és lajstromba vételét a már oszlásnak indult halottaknak. A szörnyűségeknek is vannak fokozatai és a szerző ezeket a fokozatokat, a drámai események kereszttüzében megdöbbentően, realisztikus, ám ugyanakkor érzelmekkel teli képekben mutatja be az olvasóknak. Később, amikor már részben konszolidálódik a helyzet, a hatalom emberei nyomoznak azok után, akik a Tartományi Hivatalban segédkeztek a holttestek körül, Unszukot a szülei bujtatják, és a főszereplő is kerüli a hatalommal való találkozást. A középiskolás fiú először valójában nem is érti, mi történik körülötte, ám amikor a regény végén megtalálja barátja, Tongho sírját, már felnőtté érik a szörnyűséges események hatása alatt... Gyönyörűen megírt, katartikus regény, amely a "Nemes teremtmények"-nek állít emléket egy olyan szinte szavak által elmesélhetetlen történetben, amelynek eseményei a lélek leghalkabb hangjait képesek megpendíteni. Széles körben ajánlásra érdemes regény. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]