Regényes életvezetési tanácsadó kötetet tart kezében az olvasó. A "tanmese" főszereplője, Camille egy kihűlőfélben lévő házasságban él, és éppen azon gondolkodik, miközben egy esős úton vezeti az autóját, miként lehetne rendbe hoznia kapcsolatát a férjével, amikor a csúszós úton kisodródik, és   [>>>]

Regényes életvezetési tanácsadó kötetet tart kezében az olvasó. A "tanmese" főszereplője, Camille egy kihűlőfélben lévő házasságban él, és éppen azon gondolkodik, miközben egy esős úton vezeti az autóját, miként lehetne rendbe hoznia kapcsolatát a férjével, amikor a csúszós úton kisodródik, és durrdefektet kap. Ömlik az eső, se közel, se távol nem lát lakóházakat, a telefonját sem tudja használni, mert nincs térerő, és a férjét sem tudja értesíteni. Ezért hát elindul a zuhogó esőben, hogy valahol segítséget találjon, és csakhamar egy házhoz érkezik, amelynek tulajdonosa, egy középkorú házaspár, akik mindketten kedvesen, megértően fogadják a kétségbeesett nőt. Tud telefonálni a férjének, ám miután leteszi a kagylót, rátör a sírás, mert párja meglehetős közönnyel reagált a balesetre és ez végképp a kétségbeesésbe taszítja Camille-t. A ház ura, Claude megnyugtatóan hat az asszonyra, a férfi elmeséli, hogy egy Franciaországban még szinte ismeretlen, új tudomány, a rutinológia ismerője és a tézisek gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. Camille-t azzal szembesíti, hogy ő is ebben a "betegségben" szenved, azaz a hétköznapi taposómalomban kiüresedett a lelke, elvesztette valamikori élénk érdeklődését, nyitottságát a világra, és már csak rutinszerűen pergeti a hétköznapokat, amely súlyosan károsítja nemcsak a pszichét, de lassan a testet is. Egy könyvecskét ad Camille-nak és arra kéri, ha úgy érzi, vissza kell jönnie a házba, bármikor tegye meg ezt, mert ő mindig készen áll a segítésre. Elmeséli számos páciensének sikeres gyógyulását, és azt is elmondja az asszonynak, hogy sohasem kér honoráriumot, mindenkinek az érzésére van bízva, hogy a folyamat végén meg van-e elégedve a lelkében végbement változással és ezután érez-e késztetést a fizetésre. Camille hazatér, ám néhány nap elteltével visszamegy Claude-hoz, hogy megismerje azokat a gondolatokat, amelyek kiűzhetik lelkéből a sivárságot, és ismét a régi boldog énje térhet vissza. Claude pedig bemutatja azokat az életvezetési technikákat, amelyek segítségével mindez megvalósítható. A rutinológia alappillére a pozitív gondolkodás, erre épül fel az úgynevezett "belső mosoly, a belső párbeszéd, a bélyegek leáztatása, a fogadalomfüzet, a kis lépések elmélete, a képzeletbeli fényképezőgép, a hálás pillanatok, az etetni a patkányokat, macskát játszani" stb. elnevezésű elméletek és technikák mindegyike, amelyeket a történet végére Camille elsajátít, megnyitva ezzel az örömteli hétköznapok kapuját. A szerző kötetének végén kis szószedetet talál az olvasó a rutinológia megismeréséhez. Az efféle gondolatokra nyitottaknak jó szívvel ajánlható a karcsú kötet, amely a világban, már kétmillió olvasó tetszésével találkozott. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]