A neves amerikai egyetemek professzora, aki a 90-es évek elején az Antall-kormány külpolitikai tanácsadója is volt, elsősorban a közelebbi múlt, illetve a Szovjetunió, Kelet- és Közép-Európa, valamint Magyarország 20. századi történelmének kutatója, illetve e múlt újraértelmezője. Érdeklődése   [>>>]

A neves amerikai egyetemek professzora, aki a 90-es évek elején az Antall-kormány külpolitikai tanácsadója is volt, elsősorban a közelebbi múlt, illetve a Szovjetunió, Kelet- és Közép-Európa, valamint Magyarország 20. századi történelmének kutatója, illetve e múlt újraértelmezője. Érdeklődése középpontjában a politikatörténet áll – válogatott tanulmányainak gyűjteménye is ezt igazolja. A vaskos kötet első írása eredetileg egyetemi disszertációja volt, és amely a Kun Béla és a Magyar Tanácsköztársaság címet viselte (1967). A szerző a tanulmány eredeti szövege elé aktuális bevezetőt írt, amelyben részletesen bemutatja Kun Béla 1919 és 1939 közötti, emigrációban töltött életszakaszát, illetve utóéletének sajátos karakterét, amelyet hol az elhallgatás, hol a giccses melodráma jellemzett. Tőkés Rudolf a dolgozatában a kommunista vezető személyiségrajzát, pályafutását, működésének nemzetközi kontextusát és utóéletét elemzi. Külön kitér hőse intellektuális fejlődésére, politikai nézeteinek változásaira, érdeklődési köreire, de még vérmérsékletére, hajlamaira is. A hatalom és a „másként gondolkodók a Hruscsov vezette Szovjetunió csöndes vagy félhangos ellenzéki mozgalmait jellemzi, abból kiindulva, hogy ugyan egymilliónál is több KGB-ügynök felügyelt a birodalomban a „rendre, mindig maradtak kiskapuk, és ezeken ki-bejártak az elszánt ellenzékiek, az 56-os magyar forradalommal szolidaritást vállaló fiataloktól Szaharovon át, Szolzsenyicinig. A harmadik dolgozat, a Nemzeti öntudat és ideológia a Kádár-rendszer legitimációs dilemmáiról szól, arról, hogy 56 vérbefojtása után az MSZMP milyen taktikát folytatva legitimizálta önmagát. Data A kötet második felébe sorolt dolgozatok mindegyike valamiképp kapcsolódik a magyarországi rendszerváltozás történetéhez; Tőkés Rudolf 1967-től a közelmúltig keletkezett kilenc tanulmánya elé írt egy-egy aktuális szempontokat érvényesítő előszót, ezek nem csupán a földolgozott témát, de a szerző koncepcióját, szándékát, módszertanát, a tanulmány keletkezését is kortörténeti dimenzióba helyezik, mintegy kitágítva a rendszerváltozás történetének tematikai és kronológiai környezetét, különös tekintettel az értelmiség politikaformáló szerepére. [<<<]