A regény főszereplője, Barbara hónapok óta Cataniában tartózkodik, hogy kiadója számára megírja a 101 dolog, amit ki kell próbálnod Szicíliában, mielőtt meghalsz című útijegyzet-sorozat darabjait. Miközben élvezettel éli a szicíliai mindennapokat, sorra-rendre küldözgeti az elkészült fejezeteket,   [>>>]

A regény főszereplője, Barbara hónapok óta Cataniában tartózkodik, hogy kiadója számára megírja a 101 dolog, amit ki kell próbálnod Szicíliában, mielőtt meghalsz című útijegyzet-sorozat darabjait. Miközben élvezettel éli a szicíliai mindennapokat, sorra-rendre küldözgeti az elkészült fejezeteket, eközben beutazza a szigetet, sok ismerőst, barátot, sőt udvarlót szerez. Barbara ráhangolódik az olasz életérzésre, szinte föloldódik Szicília varázslatos atmoszférájában, megragadja az itteni emberek derűje, laza élettempója, maga is bulikat rendez három lengyel egyetemista albérlő társával. Egy hosszúra nyúlt autós kirándulás miatt azonban elmarad az úti jegyzetek újabb fejezeteinek megírásával, ezért a kiadója fölbontja a szerződését. Munka és pénz nélkül marad, fölkerekedik hát, hogy munkát szerezzen; egy másik városban talál is egy mosogatói állást és egy kisegítő takarítói munkát, és ettől kezdve ugyanúgy él, mint a szicíliai emberek. Társa is akad, egy árván maradt kiskutya, később pedig az Antonio nevű fiú személyében. Egy nap azonban vége szakad a nem egészen felhőtlen, de mindenképp „édes életnek, az édesanyja telefonál Budapestről, hogy a mellében daganatot találtak, és kéri, Barbara utazzon haza. A regény csaknem idilli hangulatú, itáliai napfényben fürdő első része után a budapesti orvosi kezelés, az onkológiai rendelések komor, halálfélelemmel árnyékolt súlyos világa jelenik meg a második részben. Barbara az édesanyjával tart, kísérgeti a kezelésekre, látogatja a kórházban, próbálja a lelket tartani benne, ám egy idő után nem bírja elviselni ezt az árnyékos életet, mindent elsöprő hevességgel vágyik vissza Itália napfényes ege alá. Úgy érzi, ahhoz, hogy önmaga maradhasson, vissza kell utaznia Szicíliába. Ughy Szabina regénye nem egyszerűen az itáliai idill és a budapesti kórházi világ infernójának ellentétére épül, hanem a prózaíró és a lírikus nézőpontjának és beszédmódjának váltakozására is. Az írónő sok esetben az epikus részleteket lírai, metaforikus jelentéssel ruházza föl: egy olasz táj, egy étel, zamatos ital, a délutáni szieszta nyugalma, a naplemente, a piac nyüzsgése, vagy egy harsány olasz társalgás leírásában lelki tartalmat jelenít meg: a csak így érdemes élni gondolatát. Itália, Szicília életérzése olyan erővel vonzza Barbarát, amitől nem tud és nem is akar szabadulni, olyan kötődés alakul ki közte és az olasz élet között, ami erősebb minden emberi vonzalomnál, gyermeki kötődésnél. A kötet Itália rajongói körében biztos sikerre számíthat, mint Frances Mayes Napsütötte Toszkána című regényének magyar párdarabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]