Az irodalomtörténet mindeddig úgy tudta, hogy Szabó Magda költőként kezdte irodalmi pályafutását, és csak a kényszerű hallgatás évei alatt, az 50-es évek elejétől írt prózát. Viszont 2018-ban előkerült az 1944-ben írt Csigaház kézirata, amely – mai tudásunk szerint – az első kisregénye. Ismert   [>>>]

Az irodalomtörténet mindeddig úgy tudta, hogy Szabó Magda költőként kezdte irodalmi pályafutását, és csak a kényszerű hallgatás évei alatt, az 50-es évek elejétől írt prózát. Viszont 2018-ban előkerült az 1944-ben írt Csigaház kézirata, amely – mai tudásunk szerint – az első kisregénye. Ismert életrajzi tény, hogy a fiatal lány a 30-as évek végén Bécsben élt, itt és ekkor szerzett élményei jelennek meg e művében. A főhős, Júlia Bécsbe menekül egy szörnyű élmény hatására, ugyanis rájön, hogy nevelőanyja megcsalja az édesapját, ráadásul a szerető nem más, mint az a Dorner András nevű ügyvéd, akiről Júlia azt hitte, az ő kedvéért jár a házukhoz Voltaképp az in flagranti esete egy szerelmi négyszöget rajzol ki a Szabó Magdára később is oly jellemző lélektani ábrázolásmóddal: a ki nem beszélt problémák, az egymás mellett elhaladó életek, a megoldatlan konfliktusok bemutatásával. A megcsalt férj a csalódás után önmagát kezdi okolni a történtek miatt, magát hibáztatja, hogy elvett egy nálánál húsz évvel fiatalabb nőt, ráadásul kevés időt is szánt rá, így nem csoda, ha Dolly „élni akart, élvezni az életet. A Csigaház Júlia szállásának, a bécsi panziónak a neve, itt akar menedékre lelni a lány, de ez a ház korántsem menedékhely, hiszen a német megszállást követő időkben gyanús alakok bukkannak föl, ráadásul a németek is érdeklődnek az itt megforduló emberek után. A fiatal írónő biztos kézzel szövi össze az érzelmi és politikai szálat, vagyis már együtt érvényesül lélektani hitelessége és társadalmi érzékenysége. Júlia alakja az erős próbatétel elé állított, jellegzetesen Szabó Magda-i nőalak, e típus első képviselője, miközben nyilvánvalóak az erős önéletrajzi vonatkozások. A Csigaház pedig többszörös jelkép: jelenti a Júlia által remélt menedéket, az elbújás esélyét, de utal a lassan kibontakozó cselekményre is, az ábrázolt sorsok megismerésének tudatosan kimért folyamatára. E sorsok jellegzetessége pedig nem más, mint a szereplők cselekedetei és szavai közötti nagy távolság, ellentmondás. Megtudjuk, melyik szereplő mit érez, de egyikük sem mondja ki, így aztán elbeszélnek, végül is elmennek egymás mellett. Szabó Magda – miként később keletkezett regényeiben is – a köznapi emberi viszonyokból fölsejlő titkokat mutat be, eközben érzékelteti a lélek kiismerhetetlenségét, ambivalenciáját; rámutat a család jelentőségére, arra a családéra, amely egyszerre óv és mindenféle bizonytalanságok forrása is. Az irodalmi szenzációt jelentő kisregény szövegét a szerkesztők az előkerült kézirat alapján, a lehető leghitelesebben közlik, a kötetben néhány kéziratoldal is megszemlélhető. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]