Az első világháborút követő hatalomváltásokkal és a trianoni békeszerződéssel egy egészen egyedi nézőpontból foglalkozik a televíziós szerkesztő, dokumentumfilm-rendező, Dékány István most megjelenő könyve. A szerző eredetileg a szepességi cipszerekről akart filmet forgatni, ám a téma később   [>>>]

Az első világháborút követő hatalomváltásokkal és a trianoni békeszerződéssel egy egészen egyedi nézőpontból foglalkozik a televíziós szerkesztő, dokumentumfilm-rendező, Dékány István most megjelenő könyve. A szerző eredetileg a szepességi cipszerekről akart filmet forgatni, ám a téma később kibővült. Cipszereknek a felvidéki szászokat nevezték, akiknek nagy része 1918 után szülőhelyéről Miskolcra menekült, s akiknek - egyéb lehetőség híján - hosszú ideig azokban a vagonokban kellett élniük, amellyel elmenekültek. Hozzájuk hasonlóan azonban sok-sok "vagonlakó" volt még Magyarország területén, magyarok és más nemzetiségek egyaránt, akik az újonnan létrejött vagy kibővült államok (Csehszlovákia, Jugoszlávia, illetve Románia) területéről menekültek el. Az utódállamok a területfoglalás részeként ugyanis elűzték a magyar állam vezető tisztségviselőit, a többieket pedig hűségeskü letételére kötelezték, akik pedig ezt megtagadták, azokat kiutasították országukból. Néhány év alatt mintegy 426 ezer menekült érkezett a trianoni Magyarországra, akiknek az anyaország nem tudott sem állást, sem lakást biztosítani, így azok hónapokig, évekig a vagonokban várták sorsuk jobbra fordulását (1920 októberi adatok szerint 4387 vagont foglaltak el, s még 1921-ben is 1578 ilyen vagon volt az országban, ebből 243 Budapesten). Később átmeneti barakkokat alakítottak ki, s a húszas évek elején lakásépítési program indult (ennek keretében épült fel például 1923-ra a menekülteket befogadó Pongrác úti lakótelep). Ám ezek után is maradtak még vagonlakók: egy vasutascsalád tagjai csak 1927 elején hagyhatták el a Ferencvárosi pályaudvaron álló vagonjukat. Dékány István többéves kutatómunkája során harminckét egykori menekült családját tudta felkutatni, akik rendelkezésükre bocsátották a családi archívumok anyagait, köztük naplókat és visszaemlékezéseket, s emellett átnézte a korabeli sajtót és számos levéltári forrást is (egyebek mellett az Államvasutak menekültekkel kapcsolatos anyagát). Csonka vágányon címmel elkészült dokumentumfilmjét végül 2014-ben mutatták be (készült egy hosszabb, másfél órás moziverzió és egy 52 perces tévéváltozat is, amelyet a Duna TV, a Hír TV és az Echo Tv is levetített). A film bemutatásának köszönhetően újabb leszármazottak jelentkeztek, és mivel a filmbe csak az anyag egy része kerülhetett bele, a rendező neki látott a könyv megszerkesztésének. Ismerteti az előzményeket és az eseménytörténeti hátteret: a nemzetiségek helyzetét a történelmi Magyarországon, az utódállamok létrejöttét, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, majd az ellenforradalom hatásait, s a hatalomátvételek következményeit. Bemutatja a zilahi vérengzést, az 1919. tavaszi felvidéki történéseket, a "kiutasítási nagyüzem" beindulását és a megpróbáltatásokkal teli vonatutakat. Ismerteti a menekültek fogadását, a hatóságok, így az Országos Menekültügyi Hivatal tevékenységét, a vagonbeli életet, s a későbbi barakkok, majd szükséglakások kialakítását. A szerző a végén a békeszerződés aláírását követő helyzetet mutatja be. A kötetet irodalomjegyzék, időrendi tábla és jegyzetek zárják, a kiadványt pedig kiegészíti egy DVD, mely tartalmazza a Csonka vágányon című dokumentumfilmet, valamint a menekültek nem teljes, ám máshol eddig még nem olvasható névsorát is. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]