Noha Szendrey Júliát kortársai nemcsak múzsaként, hanem költőként, íróként, fordítóként is becsülték, munkáinak java része publikálatlan maradt. Kéziratainak legbecsesebb része egy 90 oldalas versgyűjtemény, amelynek legnagyobb hányadát az 1850-es évek derekán alkotta. Gyimesi Emese egy évtizede   [>>>]

Noha Szendrey Júliát kortársai nemcsak múzsaként, hanem költőként, íróként, fordítóként is becsülték, munkáinak java része publikálatlan maradt. Kéziratainak legbecsesebb része egy 90 oldalas versgyűjtemény, amelynek legnagyobb hányadát az 1850-es évek derekán alkotta. Gyimesi Emese egy évtizede foglalkozik Petőfi özvegyének költészetével, és most 141 föllelt költeményét és fönnmaradt verstöredékét adja közre nyomtatásban. A kötetben az összeállító tollából tanulmány értékű dolgozat (A versíró Szendrey Júlia) olvasható a versek keletkezéséről, a kéziratok sorsáról, a publikált darabokról, a költőnő versvilágáról, formai, stiláris jellemzőiről. Szendrey Júlia versbeszédét alapvetően a tömörség egyéníti, nem ritkán a szaggatottság jellemzi. Poézisét tekintve, sokszor elrugaszkodik a szigorúan kötött formáktól, miközben számos versében megfigyelhető egy-egy izgalmas szólamváltás is (A nő szerény virág legyen). Verseinek tematikáját meghatározza a belső nyugtalanság, a kesergés, olykor a halálvágy, máskor meg a női, anyai gyöngédség, a szeretet kiáradása. Szerepel a gyűjteményben néhány hazafias tartalmú magyarságvers (Magyar vagyok!; Egy magyar ifjúhoz; Zrínyi Ilona). Munkáiban megfigyelhető a romantikus életérzés, a szentimentalizmus, a melankóliára való hajlam, olykor a dalforma szinte nótára emlékeztető alakzata; de megszólal a képviseleti-közéleti líra szószólójaként is, a közköltészet hagyományait folytatva. Egyszer-egyszer szélsőséges érzelmeket fogalmaz meg; van, amikor halálra vágyó, van, amikor szenvedélyesen buzdító, olykor kulturális élményre reflektáló, megint máskor a továbbgondoló, válaszoló attitűd jelenik meg lírájában. Jellemző módon az életre nem biológiai, hanem érzelmi mivoltában tekint, nem ritkán váltogatva a szenvedélyt és a fásultságot. Vagyis Szendrey Júlia költészetében sok az egymással szemben álló gondolati és érzelmi kettősség. Leírja például, hogy odakinn szörnyű vihar dúl, mennydörög, villámlik, idebenn pedig „Csöndes szobám egyik zugában / Én egy kis bölcsőt ringatok / Szívem Májusának verőfénye, / Viharról én mit sem tudok (Bölcső mellett). Tipikusan romantikus szembeállítása ez a külső vad világnak és az otthon bensőséges hangulatának. Szendrey Júlia költői munkássága mindenekelőtt irodalomtörténeti szempontból fontos, de sokat elárul a 19. század közepi női gondolkodásmódról, világképről, miközben természetesen a maga egyéniségét mutatja föl. A kötet két részből áll: az elsőben olvasható az 56 vers és több tucat töredék; a második, Függelék című részben található Gyimesi Emese tanulmánya, és ide került a csaknem kritikai kiadáshoz illő terjedelmű jegyzetanyag, a források jegyzéke, a névmutató és a képmelléklet. Szendrey Júlia összes versének gyűjteménye irodalomtörténeti és szépirodalmi gyűjteményekben egyaránt helyet kaphat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]