Cím: |
Luca-napi mesék
| Szerző: |
Imre Eszter |
Szerz. közl: |
Imre Eszter
| Kiadás: |
Máriabesnyő : Attraktor, 2019 |
Eto: |
894.511-32Imre E.(498)
| Tárgyszó: |
magyar irodalom ; elbeszélések |
Cutter: |
I 46
| ISBN: |
978-615-5601-70-5
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
243, [2] p.
| UKazon: |
201905152
| Kivonat: |
A magyar folklór egyik jeles napja december 13-a, amelyhez boszorkányos hiedelmek sokasága kapcsolódik. Imre Eszter történetei, felnőtteknek szóló meséi arról szólnak, hogy a hétköznapokban és a megszokott helyeken is mindig ott vannak a boszorkányok, csak észre kell venni őket, épp úgy, ahogyan
[>>>]
A magyar folklór egyik jeles napja december 13-a, amelyhez boszorkányos hiedelmek sokasága kapcsolódik. Imre Eszter történetei, felnőtteknek szóló meséi arról szólnak, hogy a hétköznapokban és a megszokott helyeken is mindig ott vannak a boszorkányok, csak észre kell venni őket, épp úgy, ahogyan december 13-án a templomban, a Luca-székre állók megláthatják őket. Az új lámpagyújtogató hőse, Klara abba a faluba érkezik, amely a monda szerint egykoron a boszorkányüldözések elől menekülők szálláshelye volt, és ahol egy lámpagyújtogató sem húzta tovább egy évnél. Luca-nap estéjén Klara meztelenül jelenik meg a kápolnában, és miközben megbabonázza az embereket, ujjaiból lángok fakadnak, az emberek épp csak ki tudnak menekülni az égő kápolnából. A Bahar és Élahé gyermekhőse, a púpos kislány séta közben mindig énekel, és ilyenkor amerre elhalad, a fákon elhallgatnak a madarak, mígnem maga is madárrá változik. A Kút főszereplője, Elin háromnapi gyaloglás után egy csodaszép házban kap szállást, ahol a házigazdának teázás közben elmeséli mesébe illő életét. A Tinta írója alkotói vénája kiszáradt, kiégett tollforgató, aki régi ismerőseinél vendégeskedik. Úgy hiszi, ha vendéglátói lányának havi vérzéséből származó nedvével tölti meg a tollát, újra képes lesz alkotni. A fehér templom hatszáz éves épületét egy rejtélyes kilétű építész emelte; az épület maga is különös, mert aki belülről látja, úgy érzi, kint van, kívülről nézve pedig bent érzi magát. Imre Eszter mesés elemekkel átszőtt novellái téren és időn kívül játszódnak, miközben a szerző nagyon is pontos leírásokat ad, ám a városokat, a havas északi tájakat és napsütötte déli vidékeket a boszorkányos varázslatok sejtelme lengi be. A szereplők iskolába járnak, vendégségbe mennek, úgy élnek, mint mindenki, aztán egyszer csak megtörténik körülöttük vagy bennük a varázslat. És már nem is lehet pontosan tudni, hogy a járókelők, a házak, az utak és mezők valóságban léteznek-e, vagy csupán látomások, illúziók. A művek mindegyike a valóság és a képzelet között oszcilláló világot mutat, ahol a betonrengeteg lakótelep is átlényegül, és a puritánul berendezett, fehér falú szoba is csodák színtere lesz. Vagyis nem a táj, nem a környezet mesebeli, hanem az írónő fantáziája tolja át a reális teret a csodák dimenziójába. A novellák alakjai pedig vagy különös képességű varázslók, vagy a varázslatokra rácsodálkozó egyszerű emberek. Az utóbbiaknak viszont megvan az a képességük – miként a Luca-székére állóknak --, hogy meglássák a csodákat, a misztikus alakokat és varázslatos tetteiket. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
Pld. |
Raktár |
Rakt.jelzet |
Lelt.szám |
Info |
---|
Sand : 1 kölcsönözhető; ebből 1 elvihető | 1. | | I 46 | NK031757 | Kölcsönözhető |
|
|