A magyar történelem kétségkívül egyik leginkább vitatott korszaka a Tanácsköztársaság időszaka. Míg a Horthy-rendszer mindazt a magyar történelem mélypontjaként definiálta, és emellett "zsidódiktatúra"-ként is hivatkozott rá (lásd. minderről Csunderlik Péter: A "vörös farsangtól" a "vörös   [>>>]

A magyar történelem kétségkívül egyik leginkább vitatott korszaka a Tanácsköztársaság időszaka. Míg a Horthy-rendszer mindazt a magyar történelem mélypontjaként definiálta, és emellett "zsidódiktatúra"-ként is hivatkozott rá (lásd. minderről Csunderlik Péter: A "vörös farsangtól" a "vörös tatárjárásig". A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában címmel nemrég megjelent kötetét; 201909115), 1945 és 1990 között "a dicsőséges 133 napként" emlékeztek rá, s kikiáltásának napját (március 21). ünnepnappá is tették. Az utóbbi harminc évben megint változott a Tanácsköztársaság megítélése, s mint azt Krausz Tamás írja: ismét "gyászos emlékű, vörös rémuralom" lett, egyben az új emlékezetpolitika kiindulópontja. Szerinte a "neohorthysta rendszer" ideológusai elutasítják a Magyarországi Tanácsköztársaság összes progresszív üzenetét, úgy tesznek, mintha ilyenek nem is lettek volna. Gondol itt például a nyolcórás munkaidő bevezetésére, a lakbérek csökkentésére, az általános bérrendezésre, a társadalombiztosítás kiterjesztésére, a gyerekek és tanoncok védelmére, a nők egyenjogúságának deklarálására, a nemzetiségek jogainak elismerésére, a prostitúció betiltására vagy éppen a Margit-szigetre való belépés ingyenessé tételére. A Közép-európai Fejlesztési Egyesület gondozásában, Krausz Tamás és Morva Judit szerkesztésében most - a századik évfordulóra - megjelenő kötet azért született, hogy ezzel a megítéléssel szembe menve, a kritikai és humanista történetszemlélet jegyében mutassa be ezt az időszakot, és egyúttal az események újra gondolására sarkalljon. Krausz bevezető gondolatait követően az első blokkban nyolc tanulmány kapott helyet: Hajdu Tibor a korszak megítélésének változásait mutatja be a magyar történetírásban, Pritz Pál a Tanácsköztársaság keletkezésével, céljaival, mozgásterével és történelmünkben elfoglalt helyével foglalkozik, Csoma Lajos az események világtörténelmi jelentőségét összegzi, Tverdoda György a magyar írástudók és a Tanácsköztársaság viszonyát vizsgálja, Julien Papp a földkérdéssel és a parasztság 1918-19. évi helyzetével foglalkozik, Peter Pastor Wilson elnök és a Magyarországi Tanácsköztársaság kapcsolatát vizsgálja, Monika Karbowska a Tarnobrzegi Köztársasággal, Marin Badea pedig a romániai baloldalnak a Magyar Tanácsköztársasággal vállalt szolidaritásával foglalkozik. A fekete-fehér illusztrációkkal kísért kötetet néhány rövidebb publicisztika és két visszaemlékezés, valamint egy "rendhagyó kronológia" zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]