A történész, levéltáros Kováts Judit, amint azt előző köteteiben is tette, ezúttal is a 20. század nagy európai kataklizmáját választotta regénye időkeretéül, úgy hogy a történelmi eseményekre fókuszálva, azok emberi dimenzióit ábrázolja. A második világháború végén járunk, a regény "narrátora", a   [>>>]

A történész, levéltáros Kováts Judit, amint azt előző köteteiben is tette, ezúttal is a 20. század nagy európai kataklizmáját választotta regénye időkeretéül, úgy hogy a történelmi eseményekre fókuszálva, azok emberi dimenzióit ábrázolja. A második világháború végén járunk, a regény "narrátora", a fiatal Lilli a Poprád folyó mellett fekvő, Késmárkon született. Az első világháború utáni trianoni békeszerződés a várost elcsatolta Magyarországtól. Lilli német nemzetiségű, társai, barátnői között Jarinka szlováknak, Kinga magyarnak vallja magát. Amikor a háború már a vége felé közeledik, a lány és családja, származása okán a partizánok célpontjává válik, ezért menekülniük kell. Azonban semmit sem tettek, ami bűnükül róható fel, csupán származásuk szálka az újonnan születő hatalom szemében és ezért a család nőtagjait, Lillit, az áldott állapotban lévő nővérét és édesanyját kitelepítik az otthonukból és számos, hasonló sorsú társukkal együtt táborba zárják. Ezután a hatalom úgy dönt, hogy az újonnan megalakult Csehszlovákia kizárólag a cseheké és szlovákoké, így aztán nem térhetnek haza, Késmárkra. A család férfitagjairól szinte semmi hírt sem kapnak, de az bizonyos, hogy apját a rendszer ellenségének minősítették és ezért börtönben sínylődik, nővérének férje pedig ismeretlen helyen, hadifogságban van. Embertelen sors az övék, mert amikor a volt koncentrációs táborokba deportálják a három nőt, ugyanazokon a stációkon kell végig menniük, mint a háború idején a zsidóságnak. Lillit betegségek gyötrik, éhezik, miközben Európa már a béke első éveit éli. A fiatal nőt kegyetlen sorsa ellenére sem tudja megtörni az élet, hontalanul, a hatalom játékszereként, kiszolgáltatottan éli a hétköznapokat, ám mindezek ellenére ott él benne a remény, hogy egyszer vége lesz ennek az embertelen és igazságtalan helyzetnek. "Meg kell bocsátani" - mantrázza magában Lilli, de közben fel-fel vetődik benne a kérdés, "Vajon ennyi bűnt meg lehet e bocsátani?" - erre azonban csak a gyógyító idő adhat választ... Az írónő a történész alaposságával és a regényíró cselekményalakító, szereplők sokaságát mozgató képességével ábrázolja Lillinek és családjának emberi históriáját és az emberi sorsfordulók történelmi indítékait. Katartikus, megrendítő történet, amely sokak számára napjainkban is erkölcsi iránytűként szolgálhat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]