Mint egy szívmelengető időutazás, olyan Marék Veronika Ünnepi Könyvhétre megjelent mesekönyve. A kiadás ugyan vadonatúj, de a történetek régiek, ugyanis a 70-es, 80-as éveket idézik, azt a letűnt világot, amikor szenzációszámba ment, ha egyáltalán átléphettük a magyar határt, és egzotikumnak   [>>>]

Mint egy szívmelengető időutazás, olyan Marék Veronika Ünnepi Könyvhétre megjelent mesekönyve. A kiadás ugyan vadonatúj, de a történetek régiek, ugyanis a 70-es, 80-as éveket idézik, azt a letűnt világot, amikor szenzációszámba ment, ha egyáltalán átléphettük a magyar határt, és egzotikumnak számított, ha Lengyelországban nyaralhattunk, ám gyereknek lenni ugyanolyan jó volt. A nyolcvan esztendőn felül járó meseíró amellett, hogy írta és rajzolta Boribont, Annipannit, Kippkoppot és a többi jól ismert figurát (pl. Kockásfülű nyúl), számtalan hosszabb-rövidebb mesét írt, amelyek különböző gyerekújságokban jelentek meg az elmúlt ötven évben. Így született meg a Pagony Kiadó Marék Veronika mesél című sorozatának második kötete, amelybe óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló történetek kerültek. Csupa-csupa hétköznapi „retró mese gyűlt csokorba a kalóz nagypapáról, balatoni nyaralásokról és táborozásokról, pesti bérházakról, áruházról, rádióról, televízióról Minden egyes történet és azok részletei érthetőek, átélhetőek, szerethetőek egy mai gyermek számára is. Mert időtlenül izgalmas lehet, amikor beteg madárfiókát találnak a tanulók az iskolaudvaron, vagy – mint a címadó mesében (Alfa bácsi titka) – felkeltheti a figyelmüket egy új lakó, aki egy meglehetősen furcsán viselkedő bácsi. Nosztalgikus történethez retro kép dukál – Baranyai (b) András kedves, humoros rajzai pedig pont ilyenek, mint egy fényképalbum a gyerekkorunkból. [<<<]