Horátió nem hétköznapi pocok. Szülei őszinte döbbenetére "könyvtári pacapocok" szeretne lenni, ha majd egyszer felnő. Imádja ugyanis a könyveket - na nem megrágni, hanem olvasni. "Reméljük, majd elmúlik" - reagálnak eleinte rá a szülei, de szép lassan elveszítik a türelmüket. Horáció ugyanis   [>>>]

Horátió nem hétköznapi pocok. Szülei őszinte döbbenetére "könyvtári pacapocok" szeretne lenni, ha majd egyszer felnő. Imádja ugyanis a könyveket - na nem megrágni, hanem olvasni. "Reméljük, majd elmúlik" - reagálnak eleinte rá a szülei, de szép lassan elveszítik a türelmüket. Horáció ugyanis mindig, mindenhol olvas: reggelizéskor, fogmosás közben, jártában-keltében az utcán, iskolában a pad alatt, szobájában, az ágyon hason fekve, a kádban, fültövig a vízbe merülve, a mellékhelyiségben, a liftben, sőt még kerékpározás közben is. "Ez már betegség" - reagál minderre pocokmama, s azt hajtogatják Horációnak, hogy megvakul és meg is süketül (!) a sok olvasástól. Aztán, amikor Horáció osztályfőnöke is beír az ellenőrzőbe, hogy fiuk túlságosan álmodozó, az apuka az összes könyvet elkobozza, s egy lakattal lezárva bőröndbe rejti. Ettől fogva Horációt dögunalom gyötri, ráadásul még a könyvtárba sem engedik be, hogy ott olvasson. Amikor azonban talál egy apróhirdetést, rögtön jókedvre derül, és nekilát korszakalkotó terve megvalósításának... Az aranyos mesekönyvet talán még aranyosabb színes rajzok illusztrálják. [<<<]