A néhány esztendeje debütált Joshua Könyvek Kiadó célul tűzte ki, hogy többnyire olyan nívós könyveket jelentet meg, amelyeknek ezidáig magyar nyelvű edíciója még nem volt. Ezek sorába tartozik Arthur Koestler angolul, 1972-ben megjelent utolsó regénye, amely Makovecz Benjamin – aki szinte   [>>>]

A néhány esztendeje debütált Joshua Könyvek Kiadó célul tűzte ki, hogy többnyire olyan nívós könyveket jelentet meg, amelyeknek ezidáig magyar nyelvű edíciója még nem volt. Ezek sorába tartozik Arthur Koestler angolul, 1972-ben megjelent utolsó regénye, amely Makovecz Benjamin – aki szinte valamennyi Koestler könyvet átültette magyar nyelvre – fordításában látott nyomdafestéket. A szatirikus regény egy síelésre alkalmas hegyi falucskában játszódik, egy olyan panzióban ahol a helyi népviseletbe öltözött lányok még nem oly régen a testi örömöket kereső vendégek igényeit elégítették ki. Öt nap vasárnaptól szombatig tartó történetét meséli el a szerző, amikor ebben a világtól elzárt kis falucskában játszatja szereplőit. Ide hívja meg a főszervező, a szovjet tudós, Nyikolaj Boriszovics azt a tudós társaságot, amelynek tagjai a világ sorsán, a történések jobbra fordításán kívánnak elmélkedni, ki-ki a maga tudományos területéről kiindulva. A megjelentek elsősorban az emberiség önpusztításának miértjére keresik a választ, miközben lassan mindannyian arra a megállapításra jutnak, hogy az agresszivitás, a gyanakvás és az irigység lehet a rákfenéje annak a folyamatnak, hogy a Föld lakói szépen, lassan, de szinte „tudományos módszerekkel kiirtják egymást. A konferencia egyik résztvevője egy ifjú szerzetes, Tony Caspari, aki először vesz részt efféle jeles alkalmon, megtiszteltetésnek érzi, hogy meghívták, de az idős természettudós, Burch professzor meglehetős szarkazmussal arról világosítja fel, hogy valójában semmi értelme az efféle szimpóziumoknak. Burch felvázolja az ifjú hittudós előtt az előttük álló néhány nap előre látható „koreográfiáját, a szokványos fogadásokat, felesleges szócsatákat, sehova sem vezető, áltudományos, de magas szintű szaknyelven előadott beszédek lényegét, és mindazt, amelyet az évek során megtapasztalt a hasonló tudományos rendezvényeken. Nyikolaj, azaz Niko, a résztvevők által körülrajongott „mi szovjetünk felesége, a rendkívül mutatós professzorasszony, Claire, elvetélt tudományos ambícióit kívánja megélni az efféle alkalmakon, sürög, forog a díszes tudós társaság tagjai között, majd éjjelente, férje tudomásával és beleegyezésével, szeretőjével beszéli meg a meddő tudományos viták semmibe sem futó eredménytelenségét és ezekben a beszélgetésekben titulálja a tudós társaság tagjait szajháknak. Így telnek a napok, Nyikolaj egyre kétségbeesettebb és amikor végre mindenki szedelődzködni kezd, hogy hazainduljon, a professzor szomorú belenyugvással összegzi az „eredményeket. A regény görbe tükröt tart a tudós társadalom elé, bemutatva azt az anomáliát, hogy a szakemberek éppoly esendők, mint a többi földi halandó, és az emberiség előtt álló kihívásokra tehetetlenül keresik a választ, hiszen közben ők maguk is, a gyarlóság csapdájába esnek, acsarkodnak, irigykednek egymásra, és ösztöneiktől vezérelve éppúgy viselkednek, mint bármelyik hétköznapi ember. Koestler regénye fricska a tudós társadalom felé, számos a mai tudományos életre jellemző áthallása és első magyar nyelvű kiadása okán érdemes széles körben beszerezni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]