Biczó Antal festőművész, rajztanár már hosszú évek óta járja szűkebb hazája, Vas és Zala, az Őrség valamint a szlovén Goricsko szép tájait, falvait és kamerájával rögzíti a valóságot. Otthon aztán, egy alkotói folyamat részeként a képi „nyersanyagot a számítógép bevonásával formálja, alakítja. Úgy,   [>>>]

Biczó Antal festőművész, rajztanár már hosszú évek óta járja szűkebb hazája, Vas és Zala, az Őrség valamint a szlovén Goricsko szép tájait, falvait és kamerájával rögzíti a valóságot. Otthon aztán, egy alkotói folyamat részeként a képi „nyersanyagot a számítógép bevonásával formálja, alakítja. Úgy, hogy a mondandó még hangsúlyosabb legyen. Képeinek tárgya, témája pedig pusztuló házak, elhagyott borospincék vagy ősi vízfolyások. A jelen könyv fekete-fehér képei egy olyan világot tárnak fel, amely már a végső enyészet, az elmúlás felé tart. A szerző, valamint Dobosi Valéria és Devecsery László költők ebbe a világba hívják kirándulni az olvasót. A könyvet lapozva eljutunk a határvidék mesés tájaira: tavak, patakok, folyók medrébe s a bennük rejlő csodák közé. A fények és árnyak közösen értelmezik a valóság ezer arcát, s nyújtanak esztétikai élményt, amiből az alkotók is merítettek. Ha belegondolunk, nem is olyan rég még egy-egy falu képes volt önerőből létezni, termelni és építkezni. Hangosak voltak az utcák a gyerekzsivajtól, tejeskannákkal mentek a csarnokba az emberek, reggelente több száz jószágot hajtottak ki a dús legelőkre. Bár a könyv képein nincs jelen e a mozgalmasság, a genius loci itt is működik. Az egykor gazdag házak, gabonás padlások, sonkás gerendák ma üresek, omladoznak, haldokolnak, és mégis szépek. S vajon digitális korunkról elmondható lesz-e majdan mindez? "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]