A könyvtáralapító felvilágosult Széchényi Ferenc alakja kissé háttérbe szorul fia, Széchenyi István mögött. Miskolczy Ambrus tanulmányában arra tesz kísérletet, hogy átírja azt a képet, mely szerint Széchényi Ferenc kezdetben ugyan "haladó" szerepet játszott, később azonban - fiával ellentétben -   [>>>]

A könyvtáralapító felvilágosult Széchényi Ferenc alakja kissé háttérbe szorul fia, Széchenyi István mögött. Miskolczy Ambrus tanulmányában arra tesz kísérletet, hogy átírja azt a képet, mely szerint Széchényi Ferenc kezdetben ugyan "haladó" szerepet játszott, később azonban - fiával ellentétben - "reakciós" lett. Az efféle sémák álságosságát látszat és valóság közti ellentmondásait érzékelteti a szerző bevezetőjében hangsúlyozva, hogy az ilyen kép mindig a források nemismeretén alapul, ezért Miskolczy Ambrus a fennmaradt kéziratok és korabeli dokumentumok tanulmányozásával kíván hiteles képet festeni Széchényi Ferenc szellemi-lelki fejlődésének állomásairól. A bevezetőt követően a magyar jozefinisták kényszerű alkalmazkodásának tükrében értelmezi Széchényi Ferenc hazafiságát, a reformer szabadkőművességben betöltött szerepét, könyvtáralapításának hátterét. Olyan izgalmas kérdéseket vet fel, mint titkárával, a szintén szabadkőművessé lett radikálisabb, polgári származású Hajnóczyval való kapcsolata, mely lehetőséget teremtett számára, hogy kompromisszumos, mérsékelt szerepkörében maradva, a háttérből támogathassa a jobbágyság ügyét. A Ferenc császár trónra lépése utáni években keletkezett alkotmánytervezete, illetve alkotmányvédő írása tükrében érzékelteti a szerző, hogy Széchényi, a korábbi szabadkőműves reformer, az abszolutizmussal szemben miként fordult a katolikus egyház felé, a katolikus államvallásban látva meg az alkotmányosság garanciáját. Az utolsó fejezet a katolikus megújulás mecénását mutatja be, azt a Széchényi Ferencet, aki megtartva bizonyos szabadkőműves vonzalmakat, például a kötelességtudás sajátosan szabadkőműves erényfelfogását, katolikus titkos társaságot alapított (melyet a császári titkosügynökség is figyelt), fokozatosan egyre misztikusabb vallásosságba merülvén. Az utolsó fejezet apa és fia kapcsolatát elemzi, szintén a közkeletű hiedelmek eloszlatásának szándékával, arra mutatva rá, hogy a romantikus hevületű Széchenyi István milyen sokat átvett apja gondolatvilágából, még akkor is, ha ezt igyekezett eltitkolni. A függelékben Széchényi Ferenc két német nyelvű alkotmányjogi írásának, valamint latin nyelvű imájának szövegével kiegészített mű sok új adatot, szempontot vet föl, és az ismert tényeket is új megvilágításba helyezi, ám nem monografikus igénnyel íródott, inkább esszészerű, véleményformáló olvasmány - a felvilágosodás és reformkor eszmetörténete iránt érdeklődő szakemberek és művelt laikusok számára. [<<<]