Viszonylag sok szó esik a Magyarországot különböző hullámokban, elsősorban történelmünk viharai (1848-49, 1918-19, 1944-45, 1956 stb.), vagy a gazdasági kilátások miatt az előző századelőn vagy éppen napjainkban elhagyó magyarokról. Azokról azonban, akik ezt az utat fordítva járták be, alig   [>>>]

Viszonylag sok szó esik a Magyarországot különböző hullámokban, elsősorban történelmünk viharai (1848-49, 1918-19, 1944-45, 1956 stb.), vagy a gazdasági kilátások miatt az előző századelőn vagy éppen napjainkban elhagyó magyarokról. Azokról azonban, akik ezt az utat fordítva járták be, alig hallunk. Pedig vannak olyan magyarok, akik vagy visszatértek Magyarországra, vagy már kint születtek, és később döntöttek amellett, hogy felmenőik szülőhazájában, Magyarországon folytatják az életüket. Ők a "visszidensek" – ahogyan egymás közötti nevezik magukat. A Magyarország Barátai Alapítvány gondozásában, 2019-ben napvilágot látott már két kötet (az Új Könyvek nem ismertette), amelyekben Gyuricza Péter ilyen "visszidenseket" faggatott életükről, nehézségeikről és örömeikről, és persze a Magyarországra költözés indítékairól. A most megjelenő harmadik kötetben újabb tizenkét nyilatkozót találunk: Berdefy Tamást, aki Svájcból, F. Bester Ágit Brazíliából, Courage Adriánt Angliából, Fóthy Erzsébetet Argentínából, Kardos Gábriel Tamást és Liszkay Mihályt Kanadából, Müller Carlost Venezuelából, Némethy Kesserű Juditot és Varjú Lászlót az Egyesült Államokból, Richter Ildikót Dél-Afrikából, Stefanovszky Andrást Németországból, valamint ifj. Tőkés Istvánt, aki pedig Peruból költözött már a rendszerváltás után Magyarországra. A kötet elején Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos előszavát olvashatjuk, a végén pedig interjúnként rendezett fotóalbum kapott helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]