Az izraeli író könyve három esszéből áll. A címadó írás a németországi Tübingeni Egyetemen elhangzott előadásokon, a Sok-sok fény, nem egy fény a leányával, Fania Oz-Salzbergerrel közösen írt Zsidók és szavak című könyvön, míg Az álmok, melyeket Izraelnek hamarosan el kell engedni az Amnon   [>>>]

Az izraeli író könyve három esszéből áll. A címadó írás a németországi Tübingeni Egyetemen elhangzott előadásokon, a Sok-sok fény, nem egy fény a leányával, Fania Oz-Salzbergerrel közösen írt Zsidók és szavak című könyvön, míg Az álmok, melyeket Izraelnek hamarosan el kell engedni az Amnon Lipkin-Shahak neves izraeli tábornok emlékére rendezett szemináriumon elhangzott beszédén alapul. A címadó esszé alapgondolata az, hogy a fanatizmus egy sajátos gondolkodásmód, amelynek lényege, hogy figyelmen kívül hagyja az életet, a természetes emberi vágyakat, leegyszerűsít, magának tulajdonítja az igazságot, amelynek nevében jogot formál arra, hogy mások életébe erőszakosan beavatkozzon. Ámosz Oz könyvét azzal kezdi, hogy született jeruzsálemiként testközelből ismeri a fanatizmust: „Talán jeruzsálemi gyerekkorom révén lettem az összehasonlító fanatizmus szakértője. Ez a finom irónia végigvonul a könyvön: „Létezik egy elmezavar, mely a »Jeruzsálem-szindróma« néven közismert. Oz szerint az izraeli fanatizmus mélyen a múltban gyökerezik: a „zsidó-izraeli társadalomban megtalálható szinte mindenféle-fajta fanatizmus az európai zsidókkal érkezett Izraelbe. Ezek részletezése, enyhébb és radikálisabb formáinak az izraeli hétköznapokból és a világpolitikából vett bemutatása után Oz receptet kínál. A fanatizmus három ellenszere: a kíváncsiság, a képzelet és a humor. Oz azt javasolja, hogy kíváncsian forduljunk másokhoz (például a palesztinok problémái felé), próbáljunk képzeletben belehelyezkedni az ő valós érzéseikbe, és mindenekelőtt kíséreljünk meg gúnyt űzni saját magunkból, a magunk tévhiteiből. „Személy szerint én nem találkoztam még olyan fanatikussal – mondja az író szellemesen –, akinek lett volna humorérzéke, és olyat sem láttam, hogy abból lett volna fanatikus, aki képes volt a saját kontójára viccelni. Oz igen szellemesen, de annál komolyabban javasolja a fanatizmus elkerülésére a „Ne okozz fájdalmat! parancsának bevezetését. A második esszé a sajátos zsidó intellektust, mentalitást járja körül kulturális szempontból egy többezer éves ősi cserépdarab meglepően humánus, az elesettek iránti szolidaritásra intő parancsolataiból kiindulva. Miért nincs a zsidóknak pápája? Mit jelent a szó, a vita, az adok-kapok, az alkudozás, a jellegzetes „nyitott helyzet a zsidó szellemiségben? Az izgalmas, voltaképpen kultúrantropológiai szemléletű okfejtés ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ, aminek végén az író felteszi a nagy kérdést, mely évszázadok óta sokszor, sokféle összefüggésben előkerült már: „Ki a zsidó? Végül a harmadik írás reálpolitikai mérlegelése az izraeli-palesztin konfliktus megoldásának. Oz egyértelműen a telepespolitika ellenében a kétállami megoldás mellett teszi le a voksot, amellett érvelve, hogy Izraelnek létérdeke, hogy egy kiegyensúlyozott partneri kapcsolatrendszert alakítson ki a környező országokkal, és általában a világ különböző országaival. A jó stílusú, olvasmányos kötet sokakat érdeklő témákat érint szellemesen, okosan, valós tapasztalatok tükrében. Érdemes a zsidó kultúra, az izraeli és közel-keleti politikai kérdések és általában a napjainkban erősödő fanatizmus problémája iránt érdeklődőknek széles körben ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]