Simone de Beauvoir a huszadik századi feminista mozgalom és egzisztencialista filozófia egyik legmeghatározóbb alakja volt. Nem csak Jean Paul Sartre élettársaként szerzett magának hírnevet, hiszen önállóan is beírta nevét a francia, és az európai prózairodalom kánonjába. A Jaffa Kiadó néhány   [>>>]

Simone de Beauvoir a huszadik századi feminista mozgalom és egzisztencialista filozófia egyik legmeghatározóbb alakja volt. Nem csak Jean Paul Sartre élettársaként szerzett magának hírnevet, hiszen önállóan is beírta nevét a francia, és az európai prózairodalom kánonjába. A Jaffa Kiadó néhány esztendővel ezelőtt indította útjára azt a hiánypótló sorozatot, amelyben a szerző ezidáig magyar nyelven még meg nem jelent műveit adja közre. Ebbe a sorba tartozik Beauvoir 1941 és 1943 között írt regénye, amelyet a háború eseményeinek hatására vetett papírra. A Mások vére Párizsban, 1945-ben jelent meg először. A történet ezidáig, magyar nyelven nem látott még nyomdafestéket, ezért is jelentős a megjelenése, amely újabb, erőteljes színnel gazdagítja az írói életművet. A történet főszereplője Jean Blomart a francia fővárosban él, meglehetős jómódban, hiszen apja egy prosperáló nyomda tulajdonosa. A fiú bár beleszületett a gazdagságba és polgári jólét számtalan előnyének élvezője, már gyermekként is megérinti lelkét a nyomdában dolgozó munkások nyomorúságos élete, ezért felnőve elhatározza, hogy nyomdai munkásként fog élni. Amikor közli apjával, hogy beállt a kommunista pártba és nem akarja átvenni az örökségét, a nyomdát, az apja ajtót mutat neki. Miután Jean maga mögött hagyja a szülői házat, lelkében megtörve, tudattalanul úgy dönt, hogy ezután nem engedi eluralkodni magán az érzelmeit. Nemsokára azonban megismerkedik az életvidám és ösztönei, érzelmei által vezérelt Héléne-nel, akibe beleszeret és ez az emóció lassan kezdi áttörni a magára kényszerített ridegséget. Közben kitör a háború és Párizs német megszállás alá kerül. Ekkor mindketten az ellenállás tagjaiként, életveszélyes helyzetekbe sodródva védik hazájuk szabadságát. Héléne sorsa azonban a háború dúlta francia fővárosban már megpecsételődött... Beauvoir a tőle megszokott „halkszavú érzékenységgel, ugyanakkor sodró lendületű történetszövéssel, lefegyverző és őszinte közvetlenséggel ír szereplőiről, miközben a tragikus szerelem krónikáját áthatja kora filozófiai irányzatának, az egzisztencializmusnak a légköre. A személyiség problémáinak előtérbe állításával foglalkozik, azzal, hogy miként lehet megélni az élet abszurditásait, mily módon értelmezhető a szabadság és mit jelent a társadalmi és politikai elköteleződés. Értékes, szép regény, kihagyhatatlan a Beauvoir-életmű iránt érdeklődők számára, de mellettük mindenkinek ajánlható, akik szívesen olvassák az elmúlt század francia szépirodalmát. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]