A magyar származású, nagyrészt Amerikában élő, egyetemi tanár szerző 1991-ben barátnője, Donna invitálására Bretagne-ben töltötte a nyarat. Pontosabban Franciaországnak eme természeti szépségekben gazdag vidékén, egy világ végi helyen, Finistre megye, Plobien nevű, kicsiny, hatszáz lelkes   [>>>]

A magyar származású, nagyrészt Amerikában élő, egyetemi tanár szerző 1991-ben barátnője, Donna invitálására Bretagne-ben töltötte a nyarat. Pontosabban Franciaországnak eme természeti szépségekben gazdag vidékén, egy világ végi helyen, Finistre megye, Plobien nevű, kicsiny, hatszáz lelkes falucskájában kötött ki a pár. A szerző korántsem örült ennek a kirándulásnak és kezdetben egyáltalán nem tette boldoggá az ittlét. Házat béreltek, majd Mark Greenside minden előzetes elképzelését megcáfolva, néhány nap után beleszeretett ebbe a varázslatos helyszínbe, ahol a tenger türkiz színe, a folyók, a hanga virággal borított dombok és a dolmenek lefegyverző szépsége, örökre foglyul ejtették. Évek múlva is visszatért ide, a már feleséggé „avanzsált, Donnával és időközben házat vettek a falucskában. Az itt töltött évek alatt számos remek emberrel ismerkedett meg a szerző, de a kezdeti nyelvi nehézségek, számos humoros helyzetet produkáltak. Festők és tanárok, filmrendezők kerestek nyugalmat ezen a helyen és az évek során sokukat barátjának tudhatta az író. A napi feladatok intézése a nyelvi és kulturális különbségek „értelmezése, olyan vidám helyzetekbe sodorták, amelyek nemcsak Greenside kezdeti csetlését-botlását mutatják be az idegen közegben, de a franciák életfelfogását, a kívülálló szemével különös szokásait is láttatja a szerző. „Amikor Franciaországban vagyok, félig tele a poharam írja, majd visszatérve Amerikába, már félig üresnek érzi ugyanazt a poharat. Mindez annak a következménye, hogy a franciák kissé „laza, „bohém életstílusa sokkal közelebb áll hozzá, annak ellenére élvezi jobban az ittlétet, hogy néhány francia szót még ma is képtelen jól kiejteni, nem érti a francia nyelvű hivatalos tájékoztatókat, de életében először itt kóstolta meg a franciák nemzeti eledelét, az osztrigát és a langusztát is. Úgy érzi Franciaországban, a kis faluban a környezete őt is valamiféle bohém vidámsággal kezeli, és ekként válhat ismét gyermekké, amikor Bretage földjére lép. A jól megírt, humoros kis „életforgácsok, amelyek egyként tudósítanak a franciák életviteléről és benne a szerzőéről is, széles körben ajánlhatók, de főként azok fogják élvezni, akik maguk is szerelmesei Franciaországnak. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]