A Tanácsköztársaság manapság divatos téma, és legtöbben Tormay Cécile Bujdosó könyvét (201920244) ismerik a korszak naplóirodalmából. Bár az utóbbi egy évben jobbnál jobb feldolgozások és forráskiadások jelentek meg a korszakról, a jelen vaskos kötet nem hiányozhat azoknak a könyvespolcáról, akik   [>>>]

A Tanácsköztársaság manapság divatos téma, és legtöbben Tormay Cécile Bujdosó könyvét (201920244) ismerik a korszak naplóirodalmából. Bár az utóbbi egy évben jobbnál jobb feldolgozások és forráskiadások jelentek meg a korszakról, a jelen vaskos kötet nem hiányozhat azoknak a könyvespolcáról, akik az első világháború utáni zűrzavaros időket a szemtanúk vallomásain keresztül szeretnék megismerni. Révai Mór Jánosné, a neves könyvkiadó felesége Budapesten élte át a forradalmakat. Róla keveset tudni, nem töltött be közéleti szerepet, forradalmi naplója jóval az események után, 1936-ban jelent meg a Magyar Nemzeti Szövetség kiadásában, és eleddig csupán egyetlen alkalommal. Ezúttal az Athenaeum Könyvkiadó gondozásában, az eredeti utószóval, valamint Urbán Lászlónak a jelen kiadáshoz írt utószavával és a korabeli Pesti Hírlap néhány, a Tanácsköztársaság időszakában megjelent címlapfotójával kiegészülve kerül az olvasók kezébe. Révainé, aki az események bemutatását 1918 novemberétől indítja, vagyis a Károlyi-kormány időszakával és 1919 augusztusában, a román bevonulással, a Peidl-kormány lemondásával zárja, 1926-ban elhunyt férje emlékének ajánlotta naplójegyzeteit, amelyekről - akárcsak Tormay Cécile esetén - nem tudható, hogy mennyiben utólagos memoár és mennyiben az eseményekre adott korabeli reakció. Annyi bizonyos, hogy személyes anekdoták, sajtóhírek kommentjei, a nagypolitikai fejlemények elemzései egyaránt helyet kaptak benne, és noha mélységesen kritikus, olykor ironikus és felháborodott vagy épp kiábrándult, ugyanakkor Tormay Cécile feljegyzéseivel ellentétben próbál tárgyilagos maradni, kevéssé maníros, szenvedélyes a stílusa. Azonban ő is szinte bizalmasan jól informált, nála is megjelenik az a motívum, hogy a fel-felbukkanó emberekről gyakran úgy ír, mintha személyesen ismerné őket, híreket, pletykákat oszt meg az olvasóval, és igyekszik a diktatúra minden egyes résztvevőjét nevetség tárgyává tenni. Voltaképpen ebből fakad irodalmi értéke ennek a naplónak (vagy memoárnak). Az egész könyv olyan, mintha egy nagypolgári szalonban az úri hölgyek beszélgetését hallgatnánk arról, hogyan dicsekszik a közeli tejboltos a Lenin-fiúk közé beállt joghallgató fiával, hogyan szabadkozott a Révainé szüleihez beszállásoltatott hétfős proletárcsaládból az édesanya és kínálkozott szakácsnőnek, vagy éppen a zsidó népbiztosok kegyetlenkedései és a sorban álló kikeresztelkedők kapcsán milyen lakonikusan jósolta meg férje (ki maga is zsidó származású volt), hogy olyan antiszemitizmus jön majd ezután, amilyet a világ nem látott azelőtt. Jó stílusú, nyilvánvalóan elfogult, ám nem gyűlölködő írás. Az utószó a rövid életrajzi adatokat követően a korabeli vidéki és budapesti vérengzések felsorolásával érzékelteti, mennyire nem túlzó az a sötét kép, amit Révainé fest e néhány hónap eseményeiről. A téma kutatóinak és az érdeklődő nagyközönségnek egyaránt ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]