"Mi lett volna, ha?" – teszik fel sokan a történelmietlennek tartott kérdést. Bár napjainkban történészek is foglalkoznak az esetleges vagy alternatív történelemmel (mint Andrew Roberts vagy Niall Ferguson), az irodalomban nem is olyan ritka az ilyen megközelítés (hiszen maga az irodalom is
[>>>]
"Mi lett volna, ha?" – teszik fel sokan a történelmietlennek tartott kérdést. Bár napjainkban történészek is foglalkoznak az esetleges vagy alternatív történelemmel (mint Andrew Roberts vagy Niall Ferguson), az irodalomban nem is olyan ritka az ilyen megközelítés (hiszen maga az irodalom is alapjában véve fikció). A Hévíz művészeti folyóirat Trianon századik évfordulójára tizenegy szerzőt kért fel, hogy gondolkodjanak el azon, mi lett volna, ha a trianoni békeszerződés nem történt volna meg, vagy máshogy történt volna. Sőt mi lett volna, ha a Monarchia nem veszti el a háborút? Ha a Károlyi-kormány nem szereli le a hadsereget, s ha a mitikus Mackensen-hadsereg megmenti Magyarországot? Mi lett volna, ha nincs Tanácsköztársaság? Vagy éppen, ha hosszabb ideig fennmarad? Ha népszavazásokat tartanak minden elcsatolt területen? És mi lett volna, ha Magyarország nem írja alá a békeszerződést? Berniczky Éva, Csabai László, Egressy Zoltán, Horváth László Imre, Kácsor Zsolt, Mán-Várhegyi Réka, Papp-Zakor Ilka, Selyem Zsuzsa, Szalay Zoltán, Szélesi Sándor és Zoltán Gábor elbeszélései csupa ilyen alternatív múltba kalauzolják az olvasókat. A novellák főszereplői között kisembereket – egy szellemi fogyatékos öccsét gondozó, s ezért a frontot megúszó fiatalembert, egy ungvári bérháztulajdonost vagy egy Neullyben, a magyar békedelegációnak szállást adó hotelben dolgozó pincért – ugyanúgy találunk, mint ismert történelmi személyeket. Ady Endre, Tisza István, Szamuely Tibor, Apponyi Albert is felbukkan a lapokon, egy zseniális írásban pedig az irodalmi babérokra is törő III. (Esterházy) Péter királlyal és báró Pozsgay Imre szentpétervári nagykövettel is találkozhatunk (mint ahogy azt a kötet elülső és hátsó borítója is bizonyítja). Az antológia elején, mottóként Örkény István egypercesét (Nézzünk bizakodva a jövőbe!), valamint Ablonczy Balázs történész előszavát olvashatjuk, a kötet végén pedig egy részlet szerepel Lucian Boia román történész egyik könyvéből, Igazság és igazságtalanság Versailles-ban címmel. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
